Jelenlegi hõmérséklet és szél adatok

ÉLÕKÉP

Internet Oldal

Alapismeretek

Elõszó

Az alapismeretek kb. 900 természetföldrajzi fogalom rövid magyarázatát tartalmazza. Fõleg azoknak a fogalmaknak gyûjteménye, amelyek a középiskolai földrajz tankönyvekben szerepelnek, nélkülözhetetlenek a földrajz szakirányú felvételi vizsgákhoz való felkészüléshez és a továbbtanuláshoz. Segítséget nyújt eligazodni a középiskolai természettudományi fogalmak között. Nemcsak a középiskolai diákok és földrajztanárok számára van összegyûjtve, hanem a természetföldrajzi fogalmakkal találkozó széles olvasótábornak, fõiskolai és egyetemi diákoknak, geográfusoknak.

A, Á

Abiotikus tényezõk - az élettelen természet összetevõi, amelyek kihatással vannak a környezetre, a környezetváltozásokra (éghajlat,domborzat, stb.
Abisszál - mélytengeri övezet (2500 - 6000 m mélyen).
Abláció - szilárd törmelék lemosódása a felszínrõl; folyó vizek hordalékszállítása.
Abrázió - óceánok, tengerek, tavak, víztározók partjainak rombolódása a vízhullámok által. Abszolút kormeghatározás - a kõzetek korának meghatározása radioaktív izotópok (urán, szén, stb.) segítségével.
Abszolút magasság - a földfelszín tengerszint feletti magassága méterekben kifejezve. Abszolút páratartalom - a vízpára mennyisége 1m? levegõben (g/m?).
Acidofilok - savas közeget kedvelõ élõlények összessége (fõleg baktériumok).
Adaptáció - az élõlények alkalmazkodása a környezeti adottságokhoz.
Advekció - a légtömegek vízszintes irányú mozgása, amellyel hõt és nedvességet szállítanak egyik helyrõl a másikra.
Aerob élõlények - élõlények, amelyek csak szabad oxigén (levegõ) jelenléténél létezhetnek.
Aeroplankton - mikroorganizmusok, amelyeket a mozgó légtömegek sodornak, szállítanak magukkal.
Agglomerátum - durva szemcséjû, összecementezõdött kõzetkeverék.
Agroklíma - a mezõgazdasági termelésre ható éghajlati tényezõk összessége.
Agyag - üledékes kõzet, apró szemcséinek mérete kisebb 0,002 mm nél.
Agyagsivatag - aridus (száraz) területeken tengeri, tavi, folyami agyagüledékekbõl keletkezõ sivatag (pl. takir).
Akciócentrum - mûködési vagy hatásközpont; a természetföldrajzban a magas- és alacsony légnyomású légköri képzõdmények keletkezésének és gyakori elhelyezkedésének területe
Akklimatizáció - az élõ szervezetek alkalmazkodása új környezeti feltételekhez, új biocönózishoz.
Akkumuláció - törmelékes, üledékes kõzetek felhalmozódása a szárazföldön, óceánokban, tengerekben, folyókban, tavakban.
Aktinométer - a napsugárzás mérésére szolgáló mûszer a meteorológiában.
Alagcsövezés (drenázs) - a talajvíz elvezetése, mocsarak lecsapolása alagcsövek segítségével.
Alagút - közlekedési utak valamilyen természetes (hegyben, víz alatt) vagy mesterséges akadály alatt való átkelésre.
Albedó - egység, amely a földfelszín napsugárzást visszaverõ képességét jelöli.
Alföld - síksági domborzatforma a szárazföldön, amelynek abszolút magassága 0 - 200 méter.
Algák - egyszerû, vízben élõ autotróf növények (moszatok).
Állandó szelek - tartósan egy irányból fújó szelek (pl. passzátok, nyugati szelek).
Állatföldrajz - az állatok területi elterjedésével és az állatok környezethez való viszonyával foglalkozó tudományág.
Allochton - olyan kõzetek, növények és állatok, amelyek nem azon a területen fejlõdtek ki, ahol jelenleg találhatók.
Állóvíz (tó) - a földfelszín mélyedéseiben felhalmozódó víz; tó.
Allúvium - a folyók által létrehozott és felhalmozódott hordalék (kavics, homok, agyag).
Alpesi rétek - fõleg mérsékeltövi és szubtrópusi övezetek magashegységi övének erdõk fölötti részén húzódó alpesi növényzettel borított területe.
Alpi hegységképzõdés - a kainozoikum jelenkorban is tartó hegyképzõdési folyamatainak összessége, amely kb. 60 millió éve kezdõdött.
Anaerob élõlények - élõlények, amelyek szabad oxigén (levegõ) nélkül is léteznek.
Anemométer - a szél sebességét mérõ mûszer a meteorológiában.
Aneroid - folyadék nélküli barométer.
Anomália - eltérés a normáktól, az általános törvényszerûségektõl, helytelenség.
Antarktisz - a déli sarkkörön túli kontinens.
Anticiklon - magas légnyomású légköri képzõdmény; maximális légnyomás a közepén uralkodik, a szélei felé pedig csökken.
Antracit - magas kalóriájú, kokszolható szénfajta.
Antropogén - negyedidõszak, a geológiai idõ legfiatalabb, napjainkban is tartó idõszaka (kb. 2 millió éve tart).
Antropológia - embertan, az ember fejlõdésével, adottságaival, szervezeti felépítésével, elterjedésével foglalkozó tudományág.
Anyakõzet - talajképzõ kõzet; alapkõzet, amelyen talaj keletkezik.
Apadás - vizek szintjének áradás utáni csökkenése.
Apály - a Világóceán szintjének süllyedése a Nap és a Hold tömegvonzásának, a Föld tengelykörüli forgásának hatására; a tengerjárás alacsony vízszintû fázisa.
Aprózódás - a kõzetek szétesése kisebb részekre hõ és fagy hatására vegyi összetételük változása nélkül. Áradás - a felszíni vizek szintjének emelkedése.
Aranyérc - aranytartalmú (Au) ásványi képzõdmény, amelybõl gazdaságos az aranykitermelés.
Árapály - a Világóceán szintjének emelkedése és süllyedése; a Nap és a Hold tömegvonzása és a Föld - Hold rendszer közös tömegközpont körül való keringése okozza.
Archeopteryx - a mezozoikumban (jura) élõ, galambnagyságú õsmadár, amely átmenetet képezett a hüllõk és a madarak között.
Archaikum - õsidõ, a földtörténet kezdeti ideje, amely kb. 2 millárd évig tartott.
Area - jelenség, növényfaj, állatfaj, ásványi kincs elterjedési területe a földfelszínen.
Aridus éghajlat - száraz, forró éghajlatú terület kevés csapadékkal (kevesebb, mint 200 mm) - sivatag, félsivatag.
Arktika - (gör. arktikos - északi) északi sarkvidék, az északi sarkkörtõl északra fekvõ, jéggel borított területek.
Árok - tektonikus törések mentén keletkezõ hosszú, mély süllyedések a földkéreg felszínén.
Ártér - a folyóvölgy azon része, amelyet idõszakonként, árvíz idején a folyóvíz elborít.
Ártéri erdõ - folyók partjain kialakuló, nedvességet kedvelõ fajtákból álló facsoportosulás, galériaerdõ.
Artézi víz - felszínalatti, nyomás alatt álló, vízrekesztõ rétegek között felgyülemlõ víz, néha a furatokból szökõkútként tör a felszínre.
Artézi medence - megsüllyedt geológiai szerkezetek rétegvizeinek (artézi vizeinek) a területe.
Árvíz - a folyók vízszintjének nagymértékû emelkedése többnyire az év ugyanazon évszakában tartós esõzések vagy olvadó hó hatására.
Ásványi erõforrások - ásványok és kõzetek összessége, amelyeket az ember termelési, gazdasági szükségleteinek kielégítésére felhasznál.
Ásvány - a Föld felszínén vagy mélyében, fizikai és kémiai folyamatok eredményeként keletkezõ, egynemû vegyi összetételû és azonos fizikai tulajdonságokkal rendelkezõ természetes anyag.
Ásványtan (mineralógia) - az ásványok tanulmányozásával, rendszerezésével, osztályozásával foglalkozó tudomány.
Ásványvíz - több mint 1g/l oldott ásványi anyagot tartalmazó, gyakran gyógyhatású felszín alatti víz.
Aszály - hosszantartó, száraz, csapadékmentes idõszak.
Asszimetrikus lejtõk - egy hegy különbözõ meredekségû és hosszúságú lejtõi.
Aszóvölgyek - többnyire síkságok felszínén, idõszakos vízfolyások által létrehozott hosszú,mély árkok, füves-bokros növényzettel benõve.
Asztenoszféra - a földköpeny felsõ részén húzódó, a litoszférát alulról határoló alacsony szilárdságú réteg.
Aszteroidák - szabálytalan formájú kisbolygók (fõleg a Mars és Jupiter közötti térben).
Átalakult (metamorf) kõzetek - a mélyben nagy nyomás és hõmérséklet hatására szerkezetükben megváltozott kõzetek.
Atlasz - térképek szisztematikus, témák szerinti gyûjteménye; hegység Északnyugat Afrikában.
Atmoszféra - légkör
Atoll - sekély lagúnát körülölelõ teljes vagy törött gyûrû alakú korall sziget, többnyire víz alatti vulkánon keletkezik; jellemzõ a Csendes- és Indiai-óceán trópusi részein.
Autotróf élõlények - élõlények, amelyek fotoszintézis vagy vegyi reakciók segítségével szervetlen anyagokból szerves anyagokat képesek elõállítani.
Autochton - kõzetek, növények és állatok, amelyek a képzõdési helyükön találhatók ma is.
Azbeszt - a szilikátok csoportjához tartozó ásvány, amelyre jellemzõ a rossz hõ- és áramvezetés, hõszigetelésre használják.
Azonalitás - valamely természeti jelenség nem az adott terület övezeti törvényszerûségei szerinti elterjedése endogén tényezõk (domborzat, geológiai felépítés, stb.) hatására; pl.: magassági övezõdés.

B

Badland - feldarabolódott domborzat szárazerekkel, vízválasztókkal szabdalva sivatagi és félsivatagi területeken.
Bajkáli hegységképzõdés - (Bajkál - tó Szibéria déli részén) a proterozoikumban és a kambrium elején folyt hegyképzõdési folyamatok összessége.
Baktérítõ - déli szélességi kör (d. sz. 23° 30')
Batiál - tengerek és óceánok 200 métertõl 3000 m mélységig terjedõ övetezete.
Bárikus depresszió - alacsony légnyomású terület (ciklon).
Barkánok - felülnézetbõl sarló alakú homokbuckák a sivatagokban, amelyek az uralkodó szelek hatására formálódnak.
Barlang - mészkõhegységek földalatti, beszivárgó csapadékvíz hatására kialakuló üreges képzõdménye.
Barométer - a légnyomás meghatározására szolgáló mûszer.
Batiszkáf - az óceáni mélységeket kutató, önmeghajtású szerkezet.
Bauxit - vöröses színû alumínium érc; timföldtartalma több mint 28%; keletkezése üledékes.
Bazalt - a földkéreg alapkõzete, sötét színû, effuzív kõzet; összetevõi: plagioklász, augit, olivin.
Beaufort-skála - 12 fokozatú skála a szél erõsségének meghatározására, a szél által kiváltott jelenségek alapján.
Belsõ (endogén) erõk - geológiai folyamatok, amelyeket a Föld belsõ energiája hoz létre (tektonika, magmatizmus, metamorfizmus, szeizmikus jelenségek); a Föld elsõdleges felszínformáit kialakító, a Föld belsejében keletkezõ erõk összessége (gravitációs-, magmás-, tektonikus erõ).
Beltenger - a szárazföldbe mélyen benyúló tenger, amely más tengerekkel vagy az óceánnal szorosokon keresztül van összeköttetésben.
Belvíz - a tavaszi hóolvadás és a csapadék következtében felgyülemlett víz a mezõgazdasági földeken, réteken, legelõkön.
Bentosz - a tengerfenéken élõ szervezetek összessége.
Biocönózis - növények és állatok összessége egy bizonyos területen, amelyre jellemzõ egy meghatározott kapcsolatrendszer.
Biogeográfia - az élõ szervezetek (növények, állatok), biocönózisok életfeltételeivel és elterjedésével foglalkozó tudományág.
Biogeocönózis - az élõ és élettelen természeti összetevõk komplexuma, amelyeket az anyag- és energiacsere köt össze.
Biogén üledékek - üledékek, amelyek az élõlények élettevékenysége folytán keletkeznek. Bioindikátorok - azok az élõlények, amelyek kimutatják a környezeti változásokat, számuk csökken vagy növekedik a környezeti változások (környezetszennyezés, stb.) hatására.
Bioszféra - az élet burka, az élõ szervezetek elterjedésének területe a Földön.
Biotópok - a földfelszín azonos környezeti feltételekkel és biocönózissal rendelkezõ területei. Bolida - különlegesen fényes, tûzgolyószerû, csóvás meteor.
Bolygók - saját fénnyel nem rendelkezõ nagy méretû égitestek a Naprendszerben (csillagrendszerekben), amelyek ellipszis alakú pályán mozognak a Nap (csillag) körül. Boreális idõ - a negyedidõszak holocén részének kezdete, kb. 2000 évig tartott.
Borultság - az égbolt felhõkkel való fedettségének vizuális, részarányos megállapítása 1-tõl 10-ig terjedõ skálán; nefoszkóppal határozzák meg.
Botanika - növénytan, a növények felépítésével, fejlõdésével, csoportosításával, elterjedésével foglalkozó tudomány.
Bóra - helyi hideg szél, amely télen a meleg tengerparthoz közeli középmagas hegységrõl fut le.
Bronzkor - az ember fejlõdésének 3-2 ezer évvel i. e. szakasza, amelyre jellemzõ a bronzból készült használati tárgyak elterjedése.
Bukószél - az Antarktisz belsõ, magasabban fekvõ részébõl az alacsonyabban fekvõ partvidékek felé fújó állandó szél.
Burán - erõs, hideg téli szél Közép-Ázsiában.

C, CS

Campos - száraz éghajlatú szavannák a Brazil-felföld déli részén.
Ciklon - alacsony légnyomású terület a légkörben; legalacsonyabb a légnyomás a középsõ részén, szélei felé növekszik.
Cirkuszvölgy - hegycsúcsok mellett keletkezõ, tálalakú természetes mélyedés, meredek sziklafalakkal, kidomborodó aljzattal, amelyet kisebb gleccserek hoznak létre.
Conrad felület - határfelület a gránit és bazalt rétegek között a földkéregben.
Coriolis-erõ (kitérítõ erõ) - a Föld tengelykörüli forgásából adódó és a földfelszínen ható erõ, amely a mozgó testeket az északi féltekén jobbra, a délin balra téríti.
Cunami - tengeri (5-50 m magas) hullámok, amelyek víz alatti földrengések által keletkeznek; terjedési sebességük 50-1000 km/óra; a partok mentén nagy károkat okoznak. Creek - ideiglenes folyó vagy kiszáradt folyómeder Ausztráliában.
Csatorna (kanális) - mesterséges vízfolyás, vízlevezetõ, vízösszekötõ.
Csapadék (légköri csapadék) - a légkörbõl szilárd vagy folyékony halmazállapotban a felszínre kerülõ víz.
Csapadékmérõ - a légkörbõl hulló csapadék összegyûjtésére és mérésére szolgáló mûszer.
Cseppkõ - mészkõhegységek barlangjaiban képzõdõ jégcsapszerû kalcit képzõdmények; lehetnek felfelé (sztalagmit) és lefelé (sztalagtit) növekvõk, ha összenõnek cseppkõoszlopot(sztalaktát) alkotnak.
Csermely - kisebb vízfolyás.
Csernozjom - jó termõképességû mezõségi (sztyepp, erdõssztyepp) talaj, magas humusztartalma (2 - 15 %) miatt fekete színû.
Csillagok - a Világegyetem saját fénnyel rendelkezõ égitestjei, felhevült, gáznemû (plazma)gömbjei.
Csillagászat (asztronómia) - a Világegyetem szerkezetérõl és összetevõinek felépítésérõl, evolúciójáról szóló tudományág.
Csillagászati egység - a csillagászatban használt távolságmérési egység, átlagos Föld-Nap (150 millió km) távolság.
Csillagképek - a csillagos égbolt részei, csillagcsoportok, amelyeket a könnyebb tájékozódás érdekében jelöltek meg mitológiai személyek, állatok, tárgyak nevével.
Csillagos ég - a Világegyetem felhõtlen éjszaka szabad szemmel látható része csillagokkal, bolygókkal.
Csillám - kõzetalkotó ásvány, nem állandó összetételû szilikát, lemezes, pikkelyes szerkezetû, könnyen lemezekre bontható; lehet: muszkovit, biotit, stb.; keletkezése magmás, metamorf.
Csuszamlás - kõzet, kõzettörmelék megcsúszása a lejtõk vízzáró rétegen a beszivárgó csapadékvíz hatására.

D

Dagály - a Világóceán szintjének emelkedése a Nap, a Hold tömegvonzásának és a Föld-Hold rendszer közös tömegközpont körül való keringésébõl adódó centrifugális erõ hatására.
Defláció - a szél által végzett erózió, a kõzetek rombolódása és a kõzetszemcsék szél általi elhordása.
Deltatorkolat - háromszög alakú folyótorkolat, ahol a folyóhordalék zátonyokat, szigeteket, folyóágakat alkotva lerakódik.
Delúvium - lemállott üledékek, amelyeket a hegyoldalakról az esõvíz és az olvadó hó mos le.
Denudáció - a kõzetek rombolódásának, elhordásának és felhalmozódásának a folyamata víz, szél, gleccser által, amely a földfelszín kiegyenlítõdéséhez vezet.
Depresszió - mélyföld!
Derázió - lejtõn történõ tömegmozgás a gravitációs erõ hatására; a löszös, homokos, agyagos rétegek a lejtõn megcsúsznak.
Devon - a paleozoikum idõszaka; kb. 60 millió évig tartott.
Délibáb - fénytörési jelenség a sivatagokban és síkságokon, ahol meleg napokon, a látóhatár közelében, a felszíni tárgyak visszatükrözõdnek.
Délkör (meridián) - a Föld felszínén feltételesen meghúzott vonal (kör), amely összeköti a földrajzi északi és déli sarkokat.
Dér - apró jégkristályokból álló csapadék; éjszakai lehûléskor a kicsapódott pára (harmat) megfagyásakor keletkezik.
Dinoszauruszok - a mezozoikumban élõ õshüllõk csoportja (méreteik a macskanagyságútól a gigantikusig terjedtek).
Diszlokáció - a kõzettömegek belsõ erõk hatására történõ helyváltoztatása, elmozdulása.
Dolina - mészkõfennsíkok karszteredetû, tál alakú mélyedései (ritkán, több mint 100 méter átmérõjû).
Dolomit - kalcium és magnézium karbonát; hidrotermális, üledékes, világos színezetû, szemcsés, szálas kõzet.
Domb - síkságokból kimagasodó domborzatforma, melynek viszonylagos magassága nem haladja meg a 200 métert.
Domborzat - a földfelszín formái, formai változatossága.
Domináns növényzet - uralkodó növényzet egy bizonyos területen.
Dörgés (menydörgés) - zivatarok környezetében az elektromos kisülést (villámlást) kísérõ hangjelenség.
Drágakövek - színtelen vagy színes, ritka ásványok, amelyek fényességgel, esetenként átlátszósággal, nagy keménységgel, stb. rendelkeznek (gyémánt, rubin, topáz, stb.).
Dunit - mélységi bázisos, kristályos kõzet; összetevõje fõleg olívin; fekete vagy sötétzöld színû.
Dûnék - tengerparton, tóparton, folyóparton keletkezõ parabola alakú homokdombok, homokdombok a sivatagban, amelyet a szél hord össze és mozgat.
Dzsungel - egyenlítõi, trópusi és szubtrópusi sûrû erdõs, bozótos növénytársulások.

E, É

Édesvíz - a szárazföldek kis sótartalmú vizei (a vízkészletek 2,8 %-a), fõleg jég formájában van.
Efemerek - egynyári növények, melyek fejlõdése rövid ideig tart; jellemzõek a sztyeppékre, félsivatagokra, sivatagokra.
Effuzív kõzetek - a földfelszínre kiömlõ és megszilárduló magmás kõzetek.
Éghajlat (klíma) - az idõjárás sokéves rendszere.
Éghajlatalakító tényezõk - azok a tényezõk (földrajzi fekvés, domborzat, légkörzés, tengeráramlatok), amelyek meghatározzák egy bizonyos terület éghajlatát.
Éghajlati front - a légtömegek fõ típusait elválasztó légköri front, átmeneti övezet; lehet arktikus, poláris, trópusi.
Éghajlati övek - hasonló éghajlattal rendelkezõ kiterjedt területek, övezetek a Föld felszínén.
Éghajlattan - klimatológia
Égtájak - a napjárás alapján megadott alapirányok (észak, dél, kelet, nyugat).
Egyenlítõ (ekvátor) - az északi és déli sarkoktól egyenlõ távolságra húzódó szélességi kör; északi és déli féltekékre osztja a Földet; hossza 40075 696 m.
Egyezményes jelek - feltételes jelek, alakzatok, amelyekkel objektumokat, jelenségeket, folyamatokat tüntetnek fel a földrajzi és topográfiai térképeken.
Egyéves növények - növények, amelyeknek életciklusa (vegetációs ideje) egy évig tart.
Életciklus - a fejlõdési fázisok összessége a születéstõl a halálig.
Eljegesedés - a szárazföldi jégtakaró kiterjedése a földtörténeti negyedidõszakban fõleg az északi féltekén (jégkorszak).
Ellúvium - a kõzetek mállásának eredménye, amely a keletkezés helyszínén marad.
"Elmó tüze" - (Szent Elmo templomától, amelynek csúcsán gyakran megfigyelték) a légkör elektromos jelensége zivatarok, viharok idején, amikor a környezetbõl kimagasló tárgyak csúcsán (árboc, toronycsúcs, hegycsúcs, stb.) elektromos kisülések jönnek létre.
Elnyelt sugárzás - a teljes napsugárzás része, amely a föld felszínén és a légkörben a hõmérséklet emelkedésére használódik el.
Elõhegység - hegyvidékek szélein elhelyezkedõ, a hegyvidéktõl alacsonyabb dombos felszínû vidék.
Emlõsök - az egész Földön elterjedt gerincesek osztályához tartozó állatok; jellemzõ, hogy utódaikat emlõikbõl tejjel táplálják.
Endemikumok - növény- és állatfajok, amelyek viszonylag kis területen terjedtek el, csak egy bizonyos területen honosak.
Endogén erõk - belsõ erõk
Eocén - a kainozoikum harmadidõszakának (paleogén) második része; kb. 21 millió évig tartott.
Eolikus jelenségek - a szél felszínalakító munkájának eredményeként keletkezõ jelenségek.
Epicentrum - a földrengés fészke fölött elhelyezkedõ földfelszín, ahol a legerõsebb a földrengés.
Epirogenezis - a kõzetlemezek lassú süllyedõ vagy emelkedõ mozgása
Erdõ - növénytársulások, amelyekben uralkodóak a fafajták.
Erdõsültség - az erdõterületek arányát százalékban kifejezõ szám.
Erg - afrikai homoksivatag.
Erózió - a kõzetek és a talaj rombolódásának folyamata folyó víz által.
Eróziótalp (erózióbázis) - felszín, amelytõl alább a folyó nem mélyíti medrét.
Eséstüske - a szintvonalakon az esés irányát mutató vonalka.
Esõ - a légkörbõl hulló cseppfolyós csapadék.
Év - idõ, amely alatt a Föld egy teljes fordulatot tesz meg a Nap körül (~365 nap 6 óra).
Évszakok - szezonális (néhány hónapig tartó) változások és a Napjárás alapján megfigyelhetõ évperiódusok: tél, tavasz, nyár, õsz.
Ezrelék - valaminek az ezred része; ezrelékben mérik a tengervíz sótartalmát is (‰).
Exogén erõk - külsõ erõk
Exoszféra - a légkör 1000 km-tõl magasabban kezdõdõ külsõ burka, ahol a hidrogénatomok könnyen a környezõ ûrbe távoznak; a szétszóródás burka.
Expozíció - a hegyi lejtõk égtájkitettsége.

F

Fagy - a hõmérséklet lesüllyedése fagypont (0° C) alá.
Fanerozoikum - a paleozoikumot, mezozoikumot, kainozokumot egyesítõ, nagy geológiai idõ; kb. 570 millió éve kezdõdött.
Fauna (állatvilág) - egy meghatározott terület állatfajainak összessége.
Felföld - a földfelszín nagykiterjedésû része, ahol hegyvonulatok, masszívumok, kiegyenlített felszínek, medencék helyezkednek el egy kiemelkedett tömbön.
Felhõ - apró vízcseppek és jégkristályok halmozódása jelentõs magasságban a légkörben, a levegõ lehûlése és a vízpárával való telítettsége eredményeként (lehet fátyol-, réteg- vagy esõfelhõ).
Felsõ köpeny - a földköpeny része, a Mohorovièiè rétegtõl kb. 900 km mélységig; ide tartozik az asztenoszféra is.
Felszín alatti lefolyás - a felszín alatti vizek mozgása a nehézségi erõ vagy a hidraulikus nyomás hatására.
Felszín alatti víz - a földfelszín alatt, a földkéregben található víz.
Felszíni víz - a szárazföldek felszínén elhelyezkedõ folyó (patakok, folyók) és álló (tavak, víztározók) vizek.
Fenéküledékek - óceán-, tenger-, tó-, folyófenéken felhalmozódó üledékek.
Fennsík - síkság, amelynek abszolút magassága meghaladja az 500 métert.
Fenológia - a növény és állatvilág évszakonként változó fejlõdésének és jelenségeinek tanulmányozásával foglalkozó tudomány.
Félsivatag - átmeneti övezet, amely száraz (aridus) éghajlat mellett keletkezik; jellemzõ a sztyeppei és a sivatagi növényzet, talajtakaró.
Félsziget - a szárazföld része, amely benyúlik a tengerbe, tóba, folyóba és három oldalról víz veszi körül.
Fényév - a csillagászatban használt távolságegység, amelyet a fény egy év alatt tesz meg (~1013 km).
Fiatal hegység - az alpi vagy azzal megeggyezõ idõben kifejlõdött hegység.
Fitocönózis - növényi közösség.
Firnjég - préselt, szemcsés hó, amely a hóhatár fölött keletkezik a gleccserekre rápréselõdõ idõszakosan megolvadó és újrafagyó hóból.
Fjord - keskeny, mély tengeröböl magas, meredek, sziklás partokkal a Skandinávfélsziget partvidékén.
Flis - tengerfenéken vagy mély zárt medencében a lejtõk alján keletkezõ, törmelékes üledékes kõzet, amelyre jellemzõ a ritmikus rétegzõdés.
Flóra (növényvilág) - egy bizonyos terület növényfajainak összessége.
Fluviális domborzatforma - folyó vizek munkája által létrehozott domborzatformák.
Fluvioglaciális üledékek - réteges üledékek, amelyek az olvadó jég folyó vizei raknak le; lehetnek intraglaciális (a gleccser belsejében keletkezõ) és periglaciális (a gleccser mellett keletkezõ) üledékek.
Fok - a part óceánba, tengerbe, tóba, folyóba nyúló kiszögellése.
Fokhálózat - a szélességi körök és délkörök térképen ábrázolt rendszere, amely segíti a tájékozódást, valamely objektum megkeresését a térképen.
Folyami hordalék (allúvium) - a folyó romboló munkája (erózió) által létrehozott törmelékes üledékes kõzetek (kavics, homok, iszap).
Folyó - természetes vízfolyás, amely a földfelszín szintjének esése eredményeként folyik, vízgyûjtõ medencéjében felvéve a mellékfolyóit.
Folyó esése - a folyó forrása és torkolata közötti szintkülönbség; a folyó forrása és torkolata közötti szintkülönbséget osztják a folyó hosszával (m/km).
Folyóhossz - távolság a folyó forrásától a torkolatáig a középvonalon mérve.
Folyómeder - a földfelszín hosszanti mélyedése, amelyben a folyó vize folyik.
Folyórendszer - a fõfolyó a mellékfolyóival együtt egy adott vízgyûjtõ medencében.
Folyótáplálás - a folyóba, mellékfolyóba kerülõ víz; eredete lehet esõvíz, hólé, olvadó jég, felszín alatti, vegyes.
Folyótorkolat - az a hely, ahol a folyóvíz másik folyóba, tóba, tengerbe ömlik.
Folyó vízjárása - a folyó vízszintjének ingadozása és vízhozamának változása.
Folyóvölgy - belsõ és külsõ erõk által létrehozott síkvidéki vagy hegyvidéki domborzatforma, hosszanti mélyedés, amelynek alján a folyó folyik (lehet U és V alakú).
Forrás - a felszín alatti vizek feltörése a felszínre; folyók kezdete, eredete.
Fosszíliák - kövületek, szerves maradványok.
Fotoszintézis - a napfény energiájának megkötése, szervetlen anyagok átalakítása a napfény energiájának segítségével, zöld növények által szerves anyaggá.
Föld - a Naprendszer része; a Naptól a 3. bolygó, ahol élünk; az egyetlen ismert hely a Világegyetemben, ahol élet van.
Földgáz - a földkéregben keletkezõ szénhidrogén gáz; fõ összetevõi: metán (98 %), etán, propán, bután, pentán, stb.
Földgömb (glóbusz) - földmodell, a Föld kicsinyített ábrázolása.
Földforgás - a Föld napi (saját tengelye körüli) mozgása.
Földi légkörzés - a légkörben kialakuló levegõmozgások összessége, amelyet a különbözõ területek eltérõ hõmérséklete és légnyomáskülönbsége idéz elõ.
Földi sugárzás - a földfelszín szemmel láthatatlan, infravörös sugárzása a világûr felé, amely által hõt veszít és lehûl. Földkéreg - a litoszféra felsõ 5 - 70 kilométer vastagságú rétege, alsó határa a felszín; lehet kontinentális és óceáni.
Földköpeny - a földkéreg és a Föld magja között húzódó 70-tõl 2900 kilométer mélységig terjedõ burok, gömbhéj.
Földlapultság - szám, amely a földalak (ellipszoid) eltérését mutatja a gömb alaktól. Földmag - a Föld központi burka, amelyben magas nyomás és hõmérséklet uralkodik és feltehetõen vasból van (kb. 3470 km sugarú).
Földmágnesség - a földfelszín körül kialakult mágneses tér és jelenségei, amelyet a földmagban és köpenyben keletkezõ mágnesség okozza.
Földnyelv - tengerbe, tóba hosszan benyúló, keskeny félsziget.
Földrajz (geográfia) - a természettudományok és társadalomtudományok rendszere, amely tanulmányozza a földrajzi burkot, a természeti, termelési, szociális komplexumokat és összetevõiket.
Földrajzi burok - a Földnek az a burka, amelyben érintkeznek, összefonódnak, egymásba hatolnak, és kölcsönhatásban vannak az atmoszféra alsó rétege, a litoszféra felsõ rétege, a hidroszféra és a bioszféra.
Földrajzi burok egysége - a földrajzi burok összetevõinek szoros kapcsolata, egymástól való függése.
Földrajzi fekvés - földrajzi objektum, terület elhelyezkedése más objektumokhoz, területekhez, jelenségekhez viszonyítva.
Földrajzi fokhálózat - a térképen és a földgömbön meghúzott szélességi és hosszúsági körök rendszere.
Földrajzi hosszúság - távolság a kezdõ délkör és a meghatározandó hely között fokokban kifejezve.
Földrajzi környezet - a természetnek az a része, amellyel az ember élete és tevékenysége folyamán közvetlen kapcsolatban van.
Földrajzi övezetesség - a földrajzi burok összetevõinek és a természeti komplexumoknak törvényszerû, sávos, övszerû váltakozása az egyenlítõtõl a sarkok felé.
Földrajzi pólus - az a hely, ahol a Föld képzeletbeli tengelye érintkezik a felszínnel (északi és déli sark).
Földrajzi szélesség - távolság az egyenlítõ és a meghatározandó hely között fokokban kifejezve.
Földrajzi térkép- a földfelszín síkszerû, kicsinyített ábrázolása egyezményes jelekkel.
Földrengés - a földfelszín hullámzó mozgása, amely a kõzetburokban keletkezõ hirtelen elmozdulás hatására keletkezik.
Földrengés fészke - az a hely a földkéregben vagy a földköpeny felsõ részében, ahol a földrengés kipattan.
Földtan - a földrajz része, amely tanulmányozza a földrajzi burok összetételét, szerkezetét, fejlõdését és törvényszerûségeit.
Földtengely - képzeletbeli egyenes (tengely), amely körül a Föld forog; metszése a földfelszínen az északi és déli sark.
Fõn - magashegységen átkelõ, többnyire meleg helyi bukószél.

G, GY

Gabbró - sötét színû, mélységi magmás kõzet; fõ összetevõi: plagioklász, amfibol, olivin.
Galaktikák - gigantikus méretû (több százmillió csillagból álló) csillagrendszerek.
Galériaerdõ - szavannákon, tengerek vagy folyók partjai mentén húzódó, néhány száz métertõl néhány kilométer szélességig terjedõ erdõsáv.
Gejzír - forró, idõszakosan mûködõ szökõkútszerû vízforrás, fõleg vulkanikus területeken. Geobotanika - a Föld növényvilágának összetételével és elterjedésével foglalkozó tudományág.
Geocentrikus világkép - tan, amely szerint a világegyetem középpontjában a Föld áll, a bolygók és a csillagok körülötte keringenek.
Geodézia - a Föld formájával, méreteivel, a földfelszínen végzett távolságmérésekkel foglalkozó tudomány.
Geofizika - a Föld felépítését, fizikai tulajdonságait tanulmányozó tudományág.
Geoid - Földünk alakja.
Geokémia - a Föld kémiai összetételét, a kémiai elemek elterjedését tanulmányozó tudományág.
Geokronológia - földtörténeti idõszámítás.
Geológia - a Föld összetételét, felépítését, fejlõdését tanulmányozó tudomány.
Geológiai idõ- a Föld keletkezése óta eltelt idõ, amelyet földtörténeti szakaszokra (érákra, korszakokra, idõszakokra) bontottak fel.
Geológiai szerkezet - a földkéreg egy adott területének a felépítése; a kõzetek lerakódásának, rétegzõdésének formái.
Geomorfológia - a Föld domborzatát, annak kialakulását és fejlõdését, az óceán- és tengerfenék felszínét tanulmányozó tudományág.
Geoszférák - földi burkok, amelyek különböznek egymástól összetevõikkel, tulajdonságaikkal (bioszféra, atmoszféra, litoszféra, stb.)
Geotermikus energia - a Föld belsõ melegébõl származó hõenergia.
Gerincesek - állatok, amelyekre jellemzõ a csontváz fõ oszlopa - a gerinc; ide tartoznak a halak, madarak, emlõsök, hüllõk, stb.; kb. 60 ezer faj.
Gesztenyebarna talaj (kastanozem) - a mérsékelt övi száraz sztyeppe alacsony humusztartalmú, bázisos talaja.
Glaciális felszín - gleccser és olvadékvíz által erodált felszín.
Glaciológia - természetes felszíni (gleccser, hótakaró, takarójég, stb.) és felszín alatti jéggel, jégtakarókkal foglalkozó tudomány.
Glauber só (mirabilit) - vizes nátrium-szulfát, fehér színû só, egyes tavak vizének elpárolgása után keletkezik; összetétele: nátrium, kén, oxigén és víz; szóda és üveg elõállításához használják.
Glejtalaj - állandó nedvességfelesleggel rendelkezõ területeken keletkezõ talaj, amelyben glejes szint (kékes-, kékes-szürke színû, finomszemcséjû agyag) választódik ki.
Gleccser - légköri csapadékból keletkezõ, felhalmozódott, összepréselõdött hó, jégtömeg a hegységi völgyekben.
Gleccsertó - a jégkorszak idején, a gleccserek felszínformáló tevékenysége nyomán keletkezett tó.
Globális jelenségek - azok a jelenségek, amelyek nemcsak egy terület, régió, ország természetföldrajzi jellegzetességeit, adottságait érintik, hanem kihatással vannak az egész Föld természetére.
Gneisz - metamorf (összetételben és szerkezetben közeli a gránithoz) kõzet, összetevõi: kvarc, káliföldpát, plagioklász, stb.
Gomoly (esõ) felhõ - különálló, felboltozódott alakú (zivatar)felhõ.
Gondvána - hipotetikus szárazföld, a Pangea õskontinens déli része, amely a paleozoikumban és a mezozoikumban létezett.
Gravitációs erõ (nehézségi erõ) - a Földön ható belsõ erõ, amely a Föld tömegétõl adódik (tömegvonzás), a bolygó középpontja felé irányul, összetartja a bolygót.
Gradiens - valamilyen mutató folyamatos, egységnyi távolságra esõ változása.
Grafit - magmás vagy metamorf, puha, széntartalmú kõzet; tûzálló, vezeti az elektromos áramot.
Gránit - kristályos, szemcsés, mélységi magmás kõzet; összetevõi: káliföldpát, kvarc, csillám, stb.
Gyógyvíz - felszín alatti víz, amelynek ásványi anyaga gyógyító hatással bír.
Gyûrõdéses területek - a földkéreg azon része, ahol a kõzetrétegek redõkbe gyûrõdtek, felboltozódtak, de megmaradt a rétegzettség.
Gyûrt-röghegységek - gyûrõdéses keletkezésû hegységek, amelyeket tektonikus repedések szabdalnak fel különálló részekre (rögökre), és ezek a részek vetõdéseket alkotva emelkednek fel.
Gyûrthegységek - redõkbe gyûrõdött, üledékes kõzetekbõl felépülõ fiatal hegységek.

H

Hamada - afrikai kõsivatag.
Hamszin - forró, száraz, déli szél Afrika északi részén, tavasszal kb. ötven napig fúj homokot és port szállítva.
Harmadidõszak - a kainozoikum elsõ része (paleogén és neogén).
Harmat - vízcseppek, amelyek a víz kondenzációja által keletkeznek a földfelszínen lévõ tárgyak éjszakai lehülése folytán.
Harmatpont - az a hõmérséklet, amelyre a levegõnek le kell hûlni, hogy vízpárával telítetté váljon; a harmat keletkezésének feltétele - a hõmérséklet harmatpont alá csökkenése.
Hasadék - több tíz kilométer hosszú és néhány kilométer széles tektonikus törés a földkéreg felszínén, amely a kõzetlemezek elmozdulása eredményeként jön létre.
Hágó - a hegygerincek legalacsonyabb, közlekedésre, átkelésre legalkalmasabb része.
Hátság - síkság, amelynek abszolút magassága 200 - 500 méter.
Hegy - a földfelszín kiemelkedése, amelynek viszonylagos magassága meghaladja a 200 métert.
Hegycsúcs - hegységek, hegygerincek legmagasabb pontja; a térképeken abszolút magasságukat tüntetik fel.
Hegygerinc - a szárazföld vagy óceánfenék egyvonalban, egymás mellett sorakozó hegyei, kiemelkedései hegyoldalakkal és hegycsúcsokkal.
Hegység - a földfelszín hegyekbõl álló, nagy területû kiemelkedéseinek rendszere hegygerincekkel, völgyekkel, hegycsúcsokkal.
Hegységképzõdés - tektonikus és denudációs folyamatok összessége, amelyek eredményeként hegység keletkezik.
Hegyvidéki éghajlat - a magassággal változó, hegységekre jellemzõ éghajlat.
Hegyvidéki (magassági) övezetesség - a természeti komplexumok váltakozása a magassággal.
Hektopascal - a légnyomás mérésére használt egység; 1hPa = 0,001Bár = 0,75Hgmm.
Heliocentrikus világkép - tan, amely szerint a Föld, a többi bolygóval együtt a központi égitest, a Nap körül kering.
Helyi idõ - a Nap járása alapján számított idõ; egy adott délkörön megállapított idõ.
Hematit - vörös színû vasérc, vasoxid; a vaskohászat fõ alapanyaga.
Hercini (variszkuszi) hegységképzõdés - a földtörténeti paleozoikumi korszak karbon és perm idõszakaiban történt hegyképzõdési folyamat.
Heterotróf élõlények - élõlények, amelyek kész, szerves élelemmel táplálkoznak, amelyeket az autotrófok állítanak elõ (állatok, gombák, stb.)
Hidrofiták - vizet kedvelõ növények, de csak gyökerükkel kapaszkodnak a víz alatti talajba (nád, rizs, sás, stb.).
Hidrológia - a hidroszféra vizeinek (Világóceán, szárazföldi vizek) tanulmányozásával foglalkozó tudomány.
Hidroszféra - vízburok
Higrofiták - olyan növényfajok, amelyek magas nedvességi körülmények között élnek (vízpartok, stb.).
Higrométer - levegõ relatív (viszonylagos) páratartalmának meghatározására szolgáló mûszer.
Hipocentrum - a földrengés kialakulásának központi része, a tömegelmozdulásnak helye, a földrengés fészke.
Hold - a Föld (vagy bolygó) természetes kísérõje, távolsága a Földtõl - 384 ezer km; saját fénnyel nem rendelkezik.
Holdfogyatkozás - csillagászati jelenség, amikor a Föld árnyéka rávetítõdik a Holdra.
Holocén - a geológiai idõ negyedidõszakának második, jelenleg is tartó része (kb. 12000 éve kezdõdött).
Homok - törmelékes üledékes kõzet, szemcséinek méretei 0,1 - 2 mm.
Homoksivatag - homokos felszínû sivatagtípus.
Homokkõ - üledékes kõzet, amelyben a homokszemcsék agyagos, karbonátos, szilikátos anyaggal cementálódtak; szemcseméretei: 0,1 - 2 mm.
Horszt - sasbérc!
Hó - szilárd, különbözõ formájú kristályos légköri csapadék; az év fagypont alatti idõszakában keletkezik.
Hóhatár - feltételes, képzeletbeli felszín, amely fölött a szilárd légköri csapadék felhalmozódása meghaladja az olvadását.
Hõmérõ - a hõmérséklet (° C) mérésére szolgáló mûszer.
Hõingás (amplitúdó) - különbség a legmagasabb és legalacsonyabb hõmérséklet különbsége.
Hullámtér - a folyóvölgy része, az árvízvédelmi gátak közötti térség, amelyet a folyó árvíz idején elönt.
Hullámzás - a vízfelszín szél által elõidézett mozgása.
Hullámverés - a tenger hullámzásának felerõsödése a meredek part mentén, amely folyamán partrombolást (abráziós tevékenységet) végez.
Humidus éghajlat - területek, ahol nedvességfelesleg keletkezik, a csapadék mennyisége nagyobb a párolgás mennyiségétõl.
Humusz - a talaj szerves összetevõje, amely a termékenységét biztosítja (televény). Hurrikán - trópusi szélvihar (ciklon) a Karib tenger térségében.
Hüllõk - a gerincesek osztályához tartozó állatok (kb. 2,6 ezer faj), amelyekre jellemzõ a pikkelyes bõr, a nem állandó testhõmérséklet; tojásrakók (krokodilok, teknõsbékák, gyíkok, kígyók).
Hylea - örökzöld trópusi esõerdõ az egyenlítõ mentén.

I

Idõ - az anyag létezésének általános formája; az egymásután változó jelenségek és az anyag állapotváltozásainak formája; mennyiségi és minõségi végtelenség, megismételhetetlenség, hossz és visszafordíthatatlanság jellemzi.
Idõjárás - a troposzféra alsó részének állapota egy adott helyen rövidebb idõszak alatt.
Illúvium - ásványi és szerves anyag, amely a talaj felsõ részébõl mosódik ki és az alsó rétegekben rakódik le.
Infravörös sugárzás - láthatatlan elektromágneses sugárzás, a Nap kisugárzásának kb. 50 %-a.
Inszoláció - a földfelszínre érkezõ napsugárzás (kcal/cm?).
Introdukció - növény- vagy állatfaj áttelepülése, áttelepítése természetes elterjedési a területén kívülre.
Intruzív kõzetek - a földkéregben megdermedt, kristályos, magmás kõzetek (gránit, diorit, gabbró, porfiritok, stb).
Inverzió (hõmérsékleti) - a hõmérséklet emelkedése a magassággal (a törvényszerû csökkenéssel ellentétben) a légkör egyes rétegeiben.
Ionoszféra - a légkör felsõ 80 és 800 km közötti rétege, amelyre jellemzõ a nagy mennyiségû ion és szabad elektron.
Irányszög (ázimut) - az északi irány és a meghatározandó pont iránya által bezárt szög (0° - 360°).
Iszap - aprószemcséjû (~ 0,01 mm), porszerû üledék, amely a vízmedencék alján képzõdik.
Iszapvulkán - magából iszapot, gyakran gázokat, kõolajat, vizet kilövellõ geológiai képzõdmény.
Izobár - azonos légnyomású pontokat összekötõ vonal a térképen.
Izogon - az azonos mágneses elhajlású pontokat összekötõ vonal.
Izohieta - azonos csapadékmennyiségû pontokat összekötõ vonal a térképen.
Izoterma - azonos hõmérsékletû pontokat összekötõ vonal a térképen.

J

Jajla - lapos, erdõtlen hegytetõ a Krími-hegységben.
Jeges ár - a jégzajlással egyidõben keletkezõ áradás.
Jég - szilárd halmazállapotú víz.
Jégesõ - a légkörbõl hulló vegyes halmazállapotú nyári csapadék, amely 5 mm-nél nagyobb jégmagvakat tartalmaz.
Jéghegy - sarkvidéki tengerek, óceánok felületén úszó, nagyméretû jégdarabok.
Jégkorszak - a földtörténeti idõ azon része, amelyre jellemzõ az erõs lehûlés és vastag jégtakaró képzõdése nemcsak a sarkvidékeken, hanem a méréskelt övben is.
Jégpajzs - jégtakaró, amelynek középsõ része kidomborodik függetlenül az alatta lévõ domborzattól.
Jégzajlás - úszó jégtáblák jelenléte a folyóvíz felszínén.
Julianus naptár - Julius Caesar által bevezetett idõszámítás (i. e. 46).
Jura - a földtörténeti mezozoikum 55-60 millió évig tartó második idõszaka.
Juvenális állapot - a domborzat kialakulásának kezdeti, fiatal állapota.

K

Kainozoikum - a geológiai idõ legfiatalabb, 65 - 70 millió éve tartó korszaka.
Kalcit - mészpát, üledékes kalcium-karbonát ásvány (esetenként hidrotermális, magmatikus); lehet színtelen, fehér, sárga; a karbonátos kõzetek fõ képzõje.
Kaldera - szabálytalan alakú vagy méretû bemélyedés a vulkánok tetején.
Kaledóniai hegységképzõdés - az ordovicium és szilur idõszakokban történt hegyképzõdési folyamatok összessége.
Kalkopirit - rézérc, réz és vas szulfid; keletkezése hidrotermális, magmás, üledékes; színe sárgás-szürke.
Kambrium - a földtörténeti paleozoikum kb. 70 millió évig tartó elsõ idõszaka.
Kanyon (szurdokvölgy) - mély folyóvölgy falszerû, meredek partokkal és viszonylag keskeny fenékaljzattal, amelyet többnyire a folyómeder foglal el.
Kaolin - világos vagy fehér színezetû, kaolinit és kvarctartalmú, porhanyós ásvány, aluszilikátok mállási terméke.
Karbon - a földtörténeti paleozoikum 65 - 75 millió évig tartó ötödik idõszaka.
Karbonátos talajok - talajok, amelyek felsõ szintjében nagy mennyiségû kalciumkarbonát és magnézium található.
Karrosodás - karsztmélyedések kialakulása néhány centiméter mélységtõl 1-2 méterig, sõt mélyebbek is lehetnek; jellemzõ felszín a karsztos területeken.
Karsztosodás - folyamat, amely alatt a vízben oldódó kõzetek (gipsz, mészkõ, sók) feloldódnak és kimosódnak a felszíni és felszín alatti rétegekbõl.
Kartográfia - térképek szerkesztésével foglalkozó tudományág; térképészet.
Kartográfiai vetület - a Föld ellipszoid alakú felszínének matematikai ábrázolása a síkon egyezményes jelekkel.
Kartográfiai generalizálás - a legfontosabb és legszükségesebb alapjellegzetességek és objektumok kiválasztása, általánosítása a térképek szerkesztésénél.
Kálisó - üledékes kõzet, vízben oldódó kálium és kálium-magnézium ásványokból (szilvinit, karnallit, stb.).
Kármedence (firngyûjtõ) - mélyedés, ahol a gleccserjég összegyûlik, felgyülemlik, és amelyet a jég elolvadása után lehet felismerni; lehet kárfülke, kárvölgy.
Keménységi sor - az ásványok keménységének meghatározására szolgáló tízfokozatú sor (skála), amelyeknél a mintaásvány karcnyomot hagy az elõtte álló ásványokon.
Kezdõ délkör - délkör, amelytõl a földrajzi hosszúságot számolják; a London melletti Greenwich csillagvizsgálón halad át.
Kialudt vulkán - vulkáni maradvány, bárminemû vulkanikus tevékenység nélkül; történelmi feljegyzés nincsen a vulkán kitörésérõl.
Kihalás - egyes növény- vagy állatfajok eltûnése a Földrõl a geológiai idõ folyamán.
Kiömlési kõzet - a magma felszínre kiömlött anyagának megszilárdulása után keletkezett kõzet.
Kis méretarányú térkép - térkép, amelynek méretaránya 1:1000000 és kisebb.
Kisvíz - alacsony vízállás a folyón.
Klasztikus kõzetek - l. törmelékes kõzetek!
Klimatológia - az éghajlattal és éghajlati változásokkal foglalkozó tudományág; éghajlattan.
Komplexum - tárgyak, folyamatok, jelenségek összessége, amelyek egy egészet alkotnak.
Kondenzáció - az anyag átmenete gáznemû halmazállapotból cseppfolyós halmazállapotba. Kondenzációs mag - apró, szilárd szemcse, porszem, hamu, amelynek a felületére kicsapódik a vízpára és felhõ keletkezik.
Konglomerátum - törmelékes, üledékes kõzet; összecementezõdött kavics, homok.
Konkurencia - az élõlények közötti harc valamilyen végsõ cél elérése érdekében.
Kontakt (felület) - kõzetek érintkezési felülete.
Kontinens - szárazföld, a földkéreg nagy területû, tengerszint fölé emelkedõ része, amelyre jellemzõ a kontinentális földkéreg felépítés: Eurázsia, Afrika, Észak-Amerika, Dél-Amerika, Ausztrália, Antarktisz.
Kontinentális éghajlat - a kontinensek belsõ területein kialakuló, fõleg kontinentális (szárazföldi) eredetû légtömegek hatására keletkezõ éghajlat; jellemzõ a nagy hõmérsékletingás, kevés csapadék, alacsony nedvességtartalom és kevés felhõzet.
Kontinentális talapzat - self
Konvekció - hõáramlás az eltérõ hõmérsékletû lég- vagy víztömegeknél, amely függõleges helycseréhez vezet.
Koordináták (földrajzi) - számpár, amely megadja valamely pont helyzetét a földfelszínen vagy az égbolton.
Korallok - elhalt trópusi tengeri élõlények, korallpolipok mészváz maradványai melegégövi óceánrészek és tengerek fenekén.
Korrázió - a kõzetek mechanikus csiszolódása, ledörzsölõdése törmelékes anyag által, amelyet a víz, jég, szél mozgat a földfelszínen.
Korrózió - a kõzetek, fémek rombolódása a víz vegyi, oldó hatására.
Korund - nagy keménységû, metamorf, magmatikus ásvány, alumínium oxid; színe: kékes-szürke, sárgás-szürke, zöld.
Kozmikus por - a csillagközi és bolygóközi térben mozgó apró, szilárd képzõdmények. Kozmikus sugárzás - a csillagközi teret kitöltõ és a Földre érkezõ sugárzás.
Kozmopoliták - növény- vagy állatfajok, amelyek az Antarktiszon kívül mindegyik kontinensen megtalálhatók.
Köd - apró vízcseppek vagy jégkristályok felhalmozódása a légkör alsó, földfelszín feletti részében, amely a levegõ vízpárával való túltelítettsége esetén keletkezik.
Környezet - az embert körülvevõ természeti és mesterséges összetevõk összessége; az embert körülvevõ természet azon része, amellyel kapcsolatban áll.
Környezetterhelés - a környezetet ért beavatkozás mértéke, a szennyezés hatása.
Környezetszennyezés - természetes, vegyi és biológiai anyagok normánfelüli megjelenése és mennyiségi növekedése a természetes környezetben (lehet természetes és antropogén szennyezés).
Közepes méretarányú térkép - térkép, amelynek méretaránya 1:1000000-tól 1:200000-ig terjed.
Kõkor - az ember történelmi fejlõdésének bronzkor elõtti idõszaka, amikor a munkaeszközöket fõleg kõbõl készítették.
Kõolaj - folyékony, olajszerû tüzelõanyag a Föld üledékes kõzetrétegében; összetétele: különbözõ szénhidrátok, kén- és nitrogénvegyületek; a benzin, gázolaj, stb. gyártásának alapanyaga.
Kõsivatag - talaj és növénytakaró nélküli köves, kavicsos felszínû, lassan málló alapkõzeteken kialakuló sivatag.
Kõszén - rétegesen halmozódó (kõszénmedencék), üledékes, magas széntartalmú (75 - 97 %) kõzet; keletkezése fõleg a karbon, perm, jura idõszakokra tehetõ. Kõzet - azonos vagy különbözõ ásványokból, hosszú kémiai és fizikai folyamatok eredményeként kialakult képzõdmények.
Kõzetburok (litoszféra) - a Föld legfelsõ, kemény burka, amelyhez a földköpeny asztenoszféra fölötti része és a földkéreg tartozik.
Kõzetlemezek - a kõzetburok különálló, egymáshoz képest elmozduló nagy kiterjedésû részei.
Kõzettan (petrográfia) - a kõzetek keletkezésével, összetételével, szerkezetével, osztályozásával foglalkozó tudomány.
Kõzetvíz - a földfelszín alá, a kõzetekbe szivárgó víz; lehet rétegvíz és résvíz.
Kráter - tölcsér alakú mélyedés a vulkánok tetején.
Kréta - a mezozoikum harmadik idõszaka, kb. 70 millió évig tartott.
Kréta (kõzet) - fehér színû, porhanyós, üledékes kõzet; tengeri élõlények mészvázának tömeges felhalmozódása.
Kristály - szabályos formájú, szilárd testek, amelyek a kristályrácsot alkotó atomok törvényszerû elhelyezkedésének eredményeként keletkeznek.
Kristályosodás - a kristályok méretének növekedése.
Kszerofiták - szárazságkedvelõ növények.
Kueszták - lepusztult gyûrthegységek környezetbõl kiütközõ rétegei; különbözõ szilárdságú kõzetrétegek kimosódása folyóvíz által, miután aszimmetrikus hegyoldalak jönnek létre - a hegyek egyik oldala rövid, meredek a másik hosszú és lankás.
Kum - homok (Kara-Kum, Kizil-Kum, Mujun-Kum, stb.)
Kurgán - õsi, emberek által létrehozott, nagyméretû (1 - 20 m magas) sírhalom, domb.
Külsõ erõk (exogén erõk) - geológiai folyamatok (erózió, mállás,stb.) a Föld felszínén vagy a földkéreg legfelsõ részében, amelyeket a napsugárzás energiája mûködtet.
Kvarc - az egyik legelterjedtebb ásvány, szilícium oxid; színe: színtelen (hegyi kristály), fehér, szürke, fekete, stb.
Kvarcit - metamorf, tömör, szemcsés kõzet; fõ összetevõi: kvarc, opál, kalcedon, stb.

L

Lakkolit - a földkéreg felsõ részében keletkezõ intruzív kiemelkedés, amelyet a földkéregben megdermedõ magma emel fel.
Lapilli - mogyoró nagyságú vulkáni törmelék, amelyet a vulkán kitörésekor a felszínre lövell.
Laterittalaj - vas és alumínium-oxidtól vörös színû trópusi erdei talaj.
Laurázsia - hipotetikus szárazföld, a Pangea õskontinens északi része, amely a paleozoikumban és a mezozoikumban létezett.
Lavina - meredek lejtõn csuszamlás szerûen mozgó hó vagy kõzettömeg.
Lagúna - sekélyvizû öböl, amelyet a tengerrel szûk szoros köt össze és turzás választ el; a tenger sekélyvizû része a korallszigetek és a szárazföld között vagy az atoll belsõ részén. Lánchegység - a hegységek egyvonalban, láncszerûen kapcsolódnak egymáshoz hegycsúcsokat, hágókat alkotva.
Látóhatár (horizont) - a földfelszín látható részét határoló kör alakú vonal, amelyet a nyílt terepen magunk körül látunk, és középpontjában helyezkedünk el.
Láp - tavak pusztulásának utolsó fázisa, amikor a tó medencéje növényekkel nõ be.
Láptalaj - nedves, magas talajvízszintû talajok.
Láva - magas hõfokra felhevült, folyékony szilikátelegy, amely vulkánkitöréskor a kráterbõl tör a felszínre.
Lecsapolás - meliorációs tevékenység, a talaj felesleges nedvességének eltávolítása a talaj termõképességének növelése érdekében; lehet zárt (alagcsövezés) és nyitott (elvezetõ csatorna).
Lejtõ - a vízszintes felszínnel szöget bezáró domborzatforma; hegyek oldala.
Lefolyás - a felszíni vizek mozgása a nehézségi erõ hatására.
Lefolyásos tó - intenzív vízcserélõdéssel rendelkezõ tó; tó, amelybõl legalább egy folyó ered.
Lefolyástalan terület - a szárazföld belsõ területe, amelynek nincs összeköttetése folyókon keresztül az óceánnal.
Lemeztektonika - elmélet, amely szerint a litoszféra lemezrészekre töredezett darabjai az asztenoszférán vízszintesen mozognak.
Lépcsõs vidék - a földkéreg tömbjeinek függõleges elmozdulása által keletkezõ lépcsõszerû vetõdések, amelyek a Föld belsõ erõinek hatására jönnek létre.
Levegõ - a Földet körülvevõ gáznemû burok (78 % nitrogén, 21 % oxigén, 1 % más gáz).
Légkör (atmoszféra) - a Földet körülvevõ levegõburok.
Légköri front - különbözõ tulajdonsággal rendelkezõ légtömegek közötti átmeneti övezet; lehet arktikus, poláris, trópusi, hideg, meleg, okklúziós.
Légkörzés - a földfelszín fölötti levegõmozgások globális rendszere.
Légköri sugárzás - a légkör és a felhõk saját infravörös sugárzása.
Légnyomás - a levegõ nehézségi erõ hatására történõ ránehezedése a földfelszínen elhelyezkedõ tárgyakra, amely egyenlõ a fölötte lévõ levegõoszlop súlyával; mérési egységei: higanymilliméter, hektopascal, millibar.
Légtömegek - a troposzféra nagy térfogatú, különbözõ tulajdonságokkal (hõmérséklet, páratartalom, irány) rendelkezõ részei.
Liánok - trópusi kúszónövények, amelyek az esõerdõkben behálózzák a fákat, nehezen átjárhatóvá teszik õket.
Limán - síkvidéki folyók torkolatánál keletkezõ öböl, a tengermenti szárazföld megsüllyed és a folyóvölgyet tengervíz önti el.
Litorál - átmeneti partrész a tenger és a szárazföld között, amely dagálykor vízzel van fedve, apálykor - a szárazföld részévé válik.
Litoszféra - kõzetburok
Litoszféra lemezek - a kõzetburok nagyméretû részei, amelyeket tektonikus törések választanak el egymástól.
Llanos - szavannák elnevezése az Orinoco medencében Dél-Amerikában.
Lokális jelenség - viszonylag kis területre kiterjedõ jelenség.
Lösz - a szél által felhalmozott porszerû talajképzõ kõzet.

M

Mag (földmag) - a Föld legmélyebben fekvõ, központi része.
Magasságjelzés - egy szám, amely a hely (hegycsúcs, domb, stb.) abszolút magasságát jelzi a térképen (méterekben).
Magassági skála - egyezményes jelek, amelyek zöld, sárga és barna színárnyalatokkal mutatják a domborzati szintkülönbségeket.
Magma - megolvadt kõzetek elegye, fõleg szilikát összetételû anyag, amely a Föld kéreg alatti részében keletkezik.
Magmatizmus - a magmával kapcsolatos folyamatok, jelenségek gyûjtõneve.
Magmás kõzet - a megszilárdult magmából keletkezõ kõzet.
Magnetit - mágneses vasoxid; fekete, fémes fényû kristályokat alkot; magmás, metamorf és üledékes kõzetekben terjedt el.
Magnezit - magnézium-karbonát, porcelánszerû ásvány; színe: fehér, szürke; keletkezése hidrotermális, üledékes.
Makroklíma - földrajzi övezetek, kontinensek, óceánok éghajlata.
Malachit - réz-karbonát, zöld színû (a mályva levelének színére hasonlít) ásvány.
Mangroveerdõ - a trópusi apály - dagályhatás alatt álló partszakaszokra jellemzõ örökzöld erdõk, ahol a fák a földfelszín fölötti "lélegzõ" gyökérrendszerekkel rendelkeznek.
Mars - a Naprendszer Naptól számított negyedik bolygója.
Marsch - alföldi jellegû tengerpart, amely dagály idején víz alá kerül; esetenként turzás választja el a tengertõl, és alacsonyabban van a tengerszinttõl.
Masszívumok - röghegységek, amelyek nagy területet foglalnak el.
Mágneses anomália - lokális eltérés a Föld természetes mágneses terének jellemzõiben, amit többnyire a földkéregben felhalmozódott vasérctelepek okoznak.
Mágneses vihar - a Föld mágneses terének háborgása a napkitörések hatására.
Mállás - a kõzetek lepusztulása kémiai összetételük megváltozásával a földfelszínen vagy a földfelszín közelében a légkör, a vízburok és a bioszféra hatására; megkülönböztetnek vegyi és szerves mállást.
Márga - kalcium- és magnézium-karbonát; karbonátos-agyagos kõzet; a cementgyártás fõ alapanyaga.
Márvány - kristályos, metamorf kõzet, mészkõ vagy dolomit kristályosodása által keletkezik; színe: fehér, szürke, rózsaszín, stb.
Másodlagos növényzet - az emberi tevékenység által kiírtott eredeti, természetes növényzet helyén megjelenõ növényzet.
Meander - hurokkanyar a folyókon, a folyómeder túlfejlett kanyarulata, amelyet a folyó partjaira ható oldalazó erózió hoz létre.
Medence - befelé lejtõ mélyedés, amelyet kiemelkedések határolnak.
Meder - a folyóvölgy alsó részén húzódó hosszanti mélyedés, amelyben a folyóvíz folyik.
Mediterrán éghajlat - a szubtrópusi öv éghajlattípusa, fõleg a kontinensek nyugati oldalán, ahol a leghidegebb hónap középhõmérséklete magasabb 0° C-nál és jellemzõ a téli csapadéktöbblet.
Melioráció - olyan mûveletek (technikai, szervezési, kemizálási) összessége, amelyek a talaj termékenységét növelik.
Mellékfolyó - kisebb folyók, amelyek nagyobb folyókba torkollanak; lehetnek baloldali és jobboldali mellékfolyók.
Mennydörgés - dörgés
Meridián - délkör
Metagalaktika - galaktikák rendszere, több milliárd galaktikát tartalmazhat.
Metamorf kõzetek - átalakult kõzetek
Metamorfózis -a kõzetek, ásványok szerkezetének, összetételének, megváltozásának, átalakulásának folyamata.
Metán - mocsári gáz, természetes szénhidrogén gáz (CH4), biokémiai folyamatok mellett keletkezik, gáz- és kõolajlelõhelyeken termelik ki.
Meteoritok - a Naprendszer kisméretû kõzetdarabjai, amelyek a Föld körüli térbõl hullanak a földfelszínre.
Meteorok - kisebb szilárd testek, amelyek nagy sebességgel hatolnak a légkörbe fényjelenséget okozva; többnyire teljesen elégnek.
Meteorológia - a légkörben végbemenõ folyamatok tanulmányozásával foglalkozó tudományág.
Mezofiták - növények, amelyek az közepes nedvességû környezetet kedvelik (rétek, mérsékelt övi erdõk).
Mezozoikum (kimmériai éra) - földtörténeti középidõ, amely kb. 170 millió évig tartott (triász, jura, kréta).
Mezozoikumi hegységképzõdés - geológiai, hegyképzõdési folyamatok összessége, amelyek a mezozoikum idején történtek.
Mezoszféra - a légkör sztratoszféra fölötti rétege (50 - 85 km), jellemzõ a fokozatos hõmérsékletcsökkenés a magassággal (0° - -90°).
Mélyföld (depresszió) - szárazföldi domborzatforma, amelynek abszolút magassága a tengerszint alatt van.
Mélységi magmatizmus - a magma kialakulásának, mozgásának és lehûlésének földfelszín alatt végbemenõ folyamata.
Mélyítõ erózió - folyamat, amely alatt a folyóvíz medrét és völgyét mélyíti.
Mélységi skála - egyezményes jelek, amelyek kék színárnyalatokkal mutatják a mélység növekedését az óceánokban, tengerekben, tavakban, folyókban.
Mészkõ - üledékes kõzet; összetevõi kalcit, aragonit, dolomit; keletkezése lehet biogén, vegyi, törmelékes; átalakulhat márvánnyá; karsztosodhat.
Méretarány - törtszám, amely azt mutatja, milyen mértékû a kicsinyítés a méretek ábrázolásánál a térképen a valósághoz viszonyítva.
Mérsékelt öv - a Föld természeti öve, amely átlagosan az é. sz. 40° és 65°, a d. sz. 42° és 58° között húzódik.
Migráció - a növények és állatok vándorlása kontinenseken belül vagy a kontinensek között.
Mikroklíma - kisebb területre jellemzõ éghajlati adottságok, amelyek eltérnek a környezõ légkör éghajlati adottságaitól.
Mikroorganizmusok - többnyire egysejtû növényi és állati szervezetek, amelyeket csak mikroszkópon keresztül figyelhetünk meg.
Millibár - a légnyomás mérésére használt egység.
Miocén - a kainozoikum neogén idõszakának alsó része; kb. 16 millió évig tartott.
Misztrál - hideg, erõs északnyugati szél Dél-Franciaországban.
Mocsár - a földfelszín állandóan nedvességfelesleget tartalmazó területe, amelyen nedvességkedvelõ növények élnek.
Mohorovièiæ (Moho) felület - határfelület a földkéreg és a földköpeny között.
Monitoring - a természeti környezet összetevõinek és a természetben végbemenõ folyamatoknak, jelenségeknek megfigyelése, figyelmeztetés a változásokra, a kritikus helyzetek kialakulására.
Monszun - szelek, amelyek irányukat az év folyamán kétszer változtatják.
Moréna - gleccserek hordalékanyaga.
Morotva tó - a folyók elõzõ medrének része, amelyet a folyótól a hordalék teljesen vagy részlegesen elkülönít.
Mûhold - különbözõ célokból Föld körüli pályára állított és a Föld körül keringõ önmûködõ mûszer.

N, NY

Nagyvíz - magas vízállás a folyókon.
Nagy méretarányú térkép - térkép, amelynek méretaránya 1:200 000 és nagyobb (topográfiai térkép).
Nap - a Tejútrendszer egyik csillaga, a Naprendszer központi csillaga, a Földre érkezõ energia és fénysugárzás forrása.
Nap - idõ, amely alatt a Föld egy teljes fordulatot tesz meg saját tengelye körül, ~24 óra.
Napéjegyenlõség - március 21 és szeptember 23, amikor a Nap az egyenlítõ fölött délben zeniten van.
Napfogyatkozás - csillagászati jelenség, amikor a Hold a Föld és a Nap közé kerülve teljesen vagy részlegesen eltakarja a Napot a földi megfigyelõ elõl.
Naprendszer - a Tejútrendszer (Galaktika) része, amely a központi csillagból (Nap), a körülötte keringõ 8 bolygóból és holdjaikból, kisbolygókból, üstökösökbõl, bolygók közötti porból áll.
Napsugárzás - a Nap elektromágneses (rövid és hosszúhullámú) és korpuszkuláris (fõleg protonok és elektronok) kisugárzása a világûr minden irányába. Naptár - a látható égitestek (Nap, Hold) mozgását alapul vevõ, nagyobb idõközök számlálására összeállított rendszer.
Navigáció - hajózási tudomány; navigációs idõszak - amely alatt az idõjárási feltételek megengedik a hajózást.
Nefoszkóp - az égbolt felhõkkel való borítottságának megállapítására szolgáló mûszer. Negyedidõszak (antropogén) - jelenleg is tartó (kb. 2 millió éve) geológiai idõ; jellemzõje az ember megjelenése és fejlõdése; felosztják pleisztocénre és holocénre.
Nekton - azok az élõlények, amelyek tudnak úszni, mozogni a vízben, például a halak.
Nemérces ásványi kincsek - szilárd kõzetek és ásványok, amelyek nem tartoznak a tüzelõanyagokhoz, nem tartalmaznak iparilag hasznosítható mennyiségû fémes összetevõket.
Nemzeti park - természetvédelmi terület, ahol korlátozott a gazdasági tevékenység, váltakoznak a teljesen és részlegesen védett területek; turisták által részben látogatható.
Neofiták - növények, amelyek aránylag nemrégen telepedtek be a helyi növények közé.
Neogén - a kainozoikum második része, a negyedidõszakot megelõzõ idõ; kb. 23 millió évig tartott; részei - miocén, pliocén.
Neotektonika - a tektonika része, amely a kainozoikumban történt tektonikus folyamatokat tanulmányozza.
Nooszféra - a bioszféra új evolúciós állapota, ahol az ember ésszerû tevékenysége a fejlõdés döntõ tényezõjévé vált.
Normális légnyomás - az átlagos légnyomás a tenger szintjén, 45° földrajzi szélességen; 760 Hgmm = 1013 mb = 1013 hPa.
Növényföldrajz (fitogeográfia) - tudományág, amely a növények életkörülményeivel és elterjedésével foglalkozik.
Növényvilág - a Föld fitocönózisainak összessége; a Föld növénytakarója.
Nyári napforduló - az északi féltekén június 22., a csillagászati nyár kezdete; a Nap a Ráktérítõ fölött van délben zeniten.
Nyílt tenger - a partmenti övezeten kívüli, felségvizeken túli része az óceánoknak, tengereknek.
Nyugatias szelek - a mérsékelt övek jellemzõ, állandó szelei.

O, Ó

Oázisok - sivatagok vagy félsivatagok részei, amelyeknek természetes (folyó közelsége, magas talajvízszint) vagy mesterséges (csatorna, kút) vízellátása és növényzete van; az Antarktisz jégmentes területei.
Obszidián - üvegszerû, vulkanikus, fekete, vörösesfekete kõzet, amely a savas láva kihûlése után keletkezik.
Okklúziós front - a meleg és hideg front jellegzetességeit viselõ front; gyakran a két front egymást semlegesíti vagy a hideg front a meleg frontot a légkör magasabb rétegeibe szorítja ki.
Oldalazó erózió - a folyópart alámosása a folyóvíz által, amely a partok kiszélesedéséhez és a folyó meanderezéséhez vezet.
Oligocén - a kainozoikum harmadidõszakának része, amely kb. 12 millió évig tartott.
Oligotróf mocsár - mocsártípus, felláp, szegényes ásványi ellátottsággal, amelynek nincs talajvíz táplálása, csak csapadék táplálja.
Oligotróf növények - növények, amelyek nem igényesek a talajban lévõ tápanyagokra; tápanyagokban szegény talajokon nõnek.
Ordovicium - a paleozoikum második idõszaka, amely kb. 60 millió évig tartott.
Orogenezis - intenzív tektonikai (törés, gyûrõdés) mozgások, hegységképzõdési folyamatok.
Orográfia - a domborzat elemeinek leírása, osztályozása.
Ortoklász - ásvány, káli-nátriumos földpát; fehér, sárga, szürke, rózsaszín szemcsés kristályokat alkot, sok kõzet (gránit, gneisz, porfirit, stb.) fõ összetevõje; mállás után kaolinittá alakul.
Óceán - a Föld vízburkának fõ alkotó része, amelyek körülveszik a kontinenseket (szárazulatokat).
Óceáni árok - nagy mélységû óceáni süllyedések fõleg a kõzetlemezek közötti törésvonalak mentén.
Óceáni éghajlat - csapadékos, magas páratartalmú területek fõleg a kontinensek nyugati partvidéke mentén alacsony hõmérsékletingadozással.
Ózon - egy és kétatomos oxigénbõl elektromos kisüléskor keletkezõ háromatomos oxigén, kék színû, erõs szagú gáz; fõ részét az ózonréteg tartalmazza, ami megvédi a Földet az élõ szervezetekre káros ultraibolya sugárzástól.

Ö, Õ

Öböl - óceán, tenger vagy tó része, amely benyúlik a szárazföldbe; fokozatosan csökken a mélysége.
Ökológia - a környezet és az élõlények közötti kapcsolatokkal foglalkozó tudományág. Ökoszisztéma - az élõlények és az õket körülvevõ és velük kapcsolatban lévõ környezet összessége.
Ökotóp - az élõlények megszokott élettere sajátságos talajviszonyokkal, mikroklímával és más tényezõkkel.
Öntéstalaj - ártéri üledékekbõl képzõdõ, alacsony humusztartalmú talaj.
Öntözés (irrigáció)- meliorációs folyamat, a talaj vízhiányának mesterséges pótlása.
Örök fagy - megfagyott talajréteg, amelynek hõmérséklete egész évben nem emelkedik 0° C fölé.
Õsmasszívum (õsföld) - a földkéreg legkorábban kialakult (prekambriumi), szilárd, alacsony tektonikai intenzitású része, többnyire sík felszínnel.
Övezetesség - a természeti komplexumok törvényszerû váltakozása az egyenlítõtõl a sarkok felé.

P

Pacifikus hegységrendszer - a Csendes-óceánt övezõ gyûrt hegységrendszerek Ázsia keleti partjai mentén, Észak- és Dél-Amerika partvidékén.
Pajzs - az õsmasszívumok azon része, amelyik kiemelkedik a felszínre, vagy vékony üledéktakaró fedi.
Pala - apró szemcséjû, könnyen lapokra törõ kõzet.
Paleocén - a kainozoikum paleogén idejének elsõ része; kb. 9 millió évig tartott.
Paleogén - kainozoikum kezdeti része, kb. 25 millió évig tartott; részei - paleocén, eocén, oligocén.
Paleogeográfia (õsföldrajz) - a Földgeológiai múltjának természetföldrajzi feltételeit vizsgáló tudományág.
Paleontológia - tudomány, amely tanulmányozza az élõlények fejlõdését a földtörténet folyamán.
Paleozoikum - földtörténeti óidõ, amely kb. 350 millió évig tartott; részei: cambrium, ordovicium, szilur, devon, karbon, perm.
Pampa - dél-amerikai szubtrópusi sztyepp.
Pampero - hideg, viharos, déli szél Argentínában és Uruguayban.
Pangea - hipotetikus õsföld a paleozoikumban és a mezozoikum elején, amely tektonikus törések mentén két részre (Gondvána és Laurázsia) szakadt.
Paramosz - magashegységi rétek az Andok északi részén.
Paratölgy - a Földközi-tenger nyugati partvidékén honos tölgy, amelynek a kérgét tízévente egyszer lefejtik; többek között a parafa dugók alapanyaga.
Paraziták - élõ szervezetek, amelyek más élõlények rovására, kárára léteznek, gyakran elõidézik pusztulásukat.
Part - a szárazföld és a vízfelület közötti határövezet.
Parti szél - a tengerpartok mentén észlelhetõ helyi jellegû szél, amely nappal a tenger felõl, éjszaka a szárazföld felõl fúj.
Partvonal - eltérõ tulajdonságokkal (tagolt, tagolatlan) rendelkezõ övezet a szárazföld és a vízfelület között.
Passzátok - a magas légnyomású térítõk (é. sz. és d. sz. 30°) felõl az egyenlítõ felé fújó szelek.
Patak - kisméretû, sekély, állandó vagy ideiglenes vízfolyás.
Párolgás - az anyag átalakulása folyékony halmazállapotból gáznemû állapotba.
Peneplén - kissé hullámos denudációs síkság, amelynek felszínén kiegyenlítõdtek a szintkülönbségek a korábbi hegységek rombolódása folytán.
Peremtenger - a földrészek széleinél elhelyezkedõ tengerek, amelyeket az óceántól víz alatti hátságok, félszigetek vagy szigetek választanak el.
Periglaciális terület - a jégkorszakban jéggel borított területek pereme.
Perlit - riolitos összetételû vulkáni kõzet, hevítés esetén megduzzad, hõszigetelésre és a vegyiparban használják.
Perm - a földtörténeti paleozoikumot záró idõszak, amely kb. 55 millió évig tartott.
Pélit - agyagos, üledékes kõzetek megnevezése, amelyek szemcsemérete kisebb 0,001mm-nél.
Pikkelyfa - a devon idõszak jellegzetes zsurló növénye.
Pirit - vas szulfid; összetételében jelen lehet: réz, kobalt, arany, stb.; sárgás, fényes, kocka alakú kristályok halmaza; keletkezése magmás, hidrotermális, üledékes; alapanyag a kénsavgyártásban, színesfémkohászatban.
Plankton - apró élõlények a vizekben, amelyeket a vízáramlatok sodornak, szállítanak; sok felsõbbrendû vízi élõlény tápláléka.
Plató - kiemelkedésekkel határolt síkság, amelynek abszolút magassága meghaladja a 200 métert (fennsík).
Pleisztocén - a negyedidõszak (antropogén) alsó része, amely kb. 2 millió évig tartott.
Pliocén - a kainozoikum neogén idejének második idõszaka; kb. 7 millió évig tartott.
Plutonizmus - elmélet, amely szerint a kõzetek keletkezése és átalakulása fõleg endogén (magmatizmus, vulkanizmus) erõk hatására ment végbe.
Podzolos talaj - fõleg a mérsékelt övi fenyõerdõk jellemzõ talajtípusa.
Polderek - a tengerszintnél alacsonyabban fekvõ területek az Északi-tenger partjainál (Hollandia).
Poligonális tundra - az arktikus tundrára jellemzõ mozaikos felszín, ahol az erõs fagy hatására sokszögû repedések jönnek létre, amelyekben a tundrára jellemzõ növényzet nõ.
Polje - karsztos területeken, fõleg dolinák összeolvadásából keletkezõ medence.
Poloninák (planinák) - erdõ nélküli, lekerekített hegytetõk a Kárpátokban (Balkánokon) alpesi réttel; juhlegeltetésre és kaszálónak használják.
Portulánok - a 13-16. századokban használatos navigációs térképek, amelyeken részletesen feltüntették a szárazföldek partvidékét és fokhálózat helyett irányszögvonalakat alkalmaztak a kikötõk között.
Prekambrium - a kambrium elõtti földtörténetiidõ (archaikum és proterozoikum).
Préri - Észak-Amerika füves pusztái.
Prolúvium - üledékek, amelyek a hegyek lejtõinek lábánál keletkeznek a mállás és aprózódás termékeinek lemosódása által.
Proterozoikum (rifeikum) - a földtörténet kambrium elõtti (prekambriumi) ideje, amely több mint 2 milliárd évig tartott.
Púna - magashegységi félsivatagos és sivatagos övezet a Középsõ-Andokban.

R

Radiáció (sugárzás) - elektromágneses és részecskeáramlás, elektromágneses tér keletkezése.
Radioaktív ércek - radioaktív elemeket (urán, tórium, stb.) tartalmazó ércek.
Radioaktív vizek - radioaktív anyagokat (rádium, radon és uránizotópokat) tartalmazó természetes, felszínalatti vizek; felhasználják a gyógyászatban.
Rádiószonda - a troposzféra felsõ rétegeit tanulmányozó szerkezet, amelyet többnyire léggömb emel a magasba.
Ráktérítõ - a Nap lehetséges zenitdelelésének érzéki hatásköre (é. sz. 23° 30').
Regionális földrajz - a földrajztudomány része, amely nagyobb területek, országok tanulmányozásával (földrajzával) foglalkozik.
Regresszió - az óceáni és tengeri vízfelület lassú csökkenése, visszahúzódása a partoktól.
Reflexió - fényvisszaverõdés, albedó
Rekreációs erõforrások - pihenésre, üdülésre, turizmusra használt természeti lehetõségek.
Rekultiváció - a talaj vagy környezet eredeti állapotának visszaállítására végzett mûveletek összessége.
Relatív (viszonylagos) magasság - a földfelszín két pontjának magasságkülönbsége; méterben mérjük.
Relatív (viszonylagos) páratartalom - a levegõben lévõ vízpára aránya az adott hõmérsékleten a lehetségeshez (telítettséghez); higrométerrel, százalékban mérjük.
Reliktum - maradványfaj, amely a megváltozott környezeti viszonyok miatt visszavonulóban vagy kihalóban van.
Rendeleti idõ - zónaidõ, amelyet rendelet alapján, valamilyen okból kifolyólag megváltoztatnak, elõre vagy visszaállítanak (pl. moszkvai idõ, nyári idõszámítás).
Rendzina - az anyakõzeten vékony réteget alkotó, könnyen degradálódó és lepusztuló, karbonátos talaj.
Reper (alappont) - a földfelszínen, épületek falán megjelölt abszolút, tengerszint fölötti magasság. Rezervátum - védett terület, körzet, fõleg egyes természeti összetevõk, ritka állatok és növények védelmére, megõrzésére szolgál.
Réteges szerkezet - különbözõ összetételû (üledékes) kõzetrétegek váltakozása.
Rézérc - természetes ásványi képzõdmény, amely iparilag hasznosítható mennyiségû rezet tartalmaz; halkopirit, halkozin, kuprit, stb.
Rianás - tavak, folyók felszínén keletkezett jég felszakadását, törését kísérõ hangjelenség.
Rifeikum - a felsõ proterozoikum ideje, amikor gyengén metamorfizálódott kõzetek, ásványok keletkeztek.
Régió - valamilyen földrajzi terület.
Résvíz - a kõzetekben elõforduló réseket, repedéseket kitöltõ víz.
Rét - fátlan, füves növényzettel borított terület.
Rétegvíz - két vízzáró (vízrekesztõ) réteg közötti vízáteresztõ rétegben lévõ víz.
Riolit (liparit) - effuzív, savanyú kõzet, összetételben a gránithoz hasonló; összetevõk:kvarc, földpát, plagioklász.
Ritkafémek - a földkéregben kis arányban (0,53 % alatt) elõforduló fémek (több mint 50); pl.: titán, cézium, rubídium, lítium, radon, tantál, wolfram, stb.
Ritmikus jelenségek - rövidebb vagy hosszabb idõközönként megismétlõdõ földrajzi jelenségek, amelyeket a Föld saját tengelye körüli és Nap körüli keringése vált ki.
Rög - a földkéreg része, amely a környezettõl törésekkel elkülönül; a kiemelkedõ rög - a sasbérc, a lesüllyedt rög - a földszerkezeti árok
Röghegységek - hegyvidékek, ahol a törésekkel felszabdalt földkéreg kiemelkedõ és megsüllyedt részei váltják egymást.
Rubin - a korund átlátszó, vöröses színû ásványfélesége; drágakõ.

S, SZ

Szahel - átmeneti övezet, amely elválasztja a Szaharát a szavannák övezetétõl, félsivatag és száraz szavanna.
Szakaszjelleg - a folyó lejtésétõl és az erózió jellegétõl függõ folyórészek a forrástól a torkolatig (felsõ, középsõ, alsó).
Szandrok - homokból és kavicsból álló síkságok, amelyek szárazföldi jégtakarók olvadási határán keletkeztek.
Sarkcsillag - a Kis Medve csillagkép fényes csillaga, amely az Északi-sark fölött helyezkedik el és a csillagos ég napi forgásakor nem mozdul el; segítségével meghatározható az északi irány.
Sarki éjszaka - a sarkkörökön (északi és déli) túli területek azon idõszaka, amikor Nap több mint 24 órán át nem emelkedik a látóhatár fölé.
Sarki fény - a világûrbõl a Föld ritka (100 - 1000 km) légterébe bejutó protonok és elektronok által okozott kékes-fehér, sárgás-zöld, lila színû fényjelenség; fõleg a sarkkörökön túl figyelhetõ meg.
Sarki nappal - a sarkkörökön (északi és déli) túli területek azon idõszaka, amikor a Nap több mint 24 órán át nem ereszkedik a látóhatár alá.
Sarkkörök - az északi és déli féltekén az egyenlítõtõl 66,5°-ra elhelyezkedõ szélességi körök; a sarkkörökön túl megfigyelhetõ a sarki nappal és a sarki éjszaka jelenség.
Sarkok (pólusok) - pontok (északi és déli) a földfelszínen, amelyeken keresztülhalad a Föld képzeletbeli tengelye (földrajzi sarkok) vagy mágneses tengelye (mágneses sarkok).
Sasbérc - a környezetbõl kiemelkedõ rög, kõzettömb, amely a vetõdés eredménye.
Szavanna - trópusi kszerofita növénytársulások fõleg a szubekvatoriális övben különálló fákkal vagy facsoportokkal.
Szavanna éghajlat - a szubekvatoriális öv éghajlata; jellemzõ a félévente változó száraz és csapadékos évszak, a magas hõmérséklet.
Szárazér - mély, meredek oldalú, hosszanti vízeróziós kimosódás a földfelszínen füves, bokros növényzettel benõve.
Számum - forró, száraz, sivatagi szél a Szaharában és az Arabfélszigeten.
Szárazföldi éghajlat - kontinentális éghajlat
Szárazföldi jég - a kontinensek felszínén, a hegységekben a hóhatár fölött kialakuló jég.
Szeizmikus területek - a gyakori földrengések övezete.
Self - tengerpartmenti kontinentális talapzat, amelynél a tengervíz mélysége nem haladja meg a 200 métert.
Sellõ - köves, sziklás hely a folyómederben, amelyet a meder alján lévõ szilárd kõzetek alkotnak, akadályozzák a hajózást.
Szelva - egyenlítõi esõerdõk az Amazonas medencéjében Dél-Amerikában.
Szerir - afrikai köves-kavicsos agyagsivatag.
Szél - a levegõ mozgása párhuzamosan a felszínnel a magas légnyomású területek felõl az alacsony légnyomású területek felé.
Szélerózió - defláció
Szélességi kör - a Föld felszínén az egyenlítõvel párhuzamosan húzódó vonal (kör).
Szélzászló (fluger) - a szél sebességének és irányának meghatározására szolgáló mûszer.
Szél(erõsség)mérõ - meteorológiai mûszer, amellyel a szél erõsségét és irányát mérik.
Szélrózsa - diagram, amelyen egy terület bizonyos idõ alatti széljárását mutatják be Szén-dioxid - gáznemû anyag (CO2), a levegõ alkotórésze.
Szfalerit - a cink-szulfid ásványa, cinkérc; kísérõje lehet a vas, kadmium, kobalt, stb.; szemcsés kristályok alkotják; keletkezése hidrotermális, üledékes.
Sziderikus (csillagászati) év - idõ, amely alatt a Nap egy teljes kört tesz meg az égbolton a csillagokhoz viszonyítva; egyenlõ 365, 2564 közepes földi nappal.
Sziget - a szárazföld része, amelyet minden oldalról víz vesz körül (lehet vulkanikus, korall, kontinentális).
Szikesedés - a sótartalom növekedése a talajokban; így jönnek létre a szoloncsák, szolonyec, szology).
Szilikátok - szilícium-oxid tartalmú ásványok, a földkéreg fõ (80 %) összetevõi.
Szimbiózis - kölcsönös elõnyökkel járó, vagy egymásra negatívan nem ható együttélés a növény, vagy állatfajok között.
Szilur - a paleozoikum kb. 30-35 millió évig tartó harmadik idõszaka.
Szinklinális - a kõzetrétegek lefelé meghajló, a középsõ részen fiatal üledékekkel redõteknõt alkotó része.
Szinoptikus térkép - térképek, amelyeken egyezményes jelekkel tüntetik fel egy terület idõjárási állapotát egy bizonyos idõben.
Szintezõ (nivelír) - optikai-mechanikus mûszer, amelynek segítségével megállapítják az abszolút vagy viszonylagos magasságokat a földfelszínen, szintezést végeznek.
Szintvonalak (izohipszek) - vonalak a térképen, amelyek egyforma abszolút magasságú pontokat kötnek össze.
Sirokkó - meleg, száraz szél a Földközi-tenger partvidékén, amely Afrika szaharai részén keletkezik.
Sivatag - a szárazföld fõleg trópusi területei, nagyon száraz éghajlattal, gyér vagy hiányzó növényzettel; lehet homok-, agyag- és kõsivatag.
Sivatagi éghajlat - forró, száraz éghajlat kevés csapadékkal az év folyamán.
Síkság - a szárazföld lapos vagy dombos területe, amelyen a szintkülönbségek nem érik el a 200 m-t.
Síksági folyó - széles, kidolgozott mederben folyó, lassú folyássebességû, kis esésû folyó.
Szivárvány - a légkörben keletkezõ optikai jelenség, amelyet a vizcseppeken megtörõ napsugarak idéznek elõ.
Skäre (ser) - szigetek a fjordok kijáratánál, amelyek a jég csiszoló munkája nyomán jöttek létre.
Szmog - erõsen szennyezett városi levegõ; lehet füstköd és gáznemû, szennyezõ ipari anyagok keveréke (köd nélkül).
Szoliflukció - kõzet és talajfolyás a lejtõn.
Szolod (szology) - szikes, idõszakosan vízzel borított talaj, amelynek felszínén fehér por alakú kovasav képzõdik.
Szoloncsák - gyenge termõképességû, szikes talaj.
Szolonyec - szikes, rögös szerkezetû talaj, gyenge vízáteresztõ képességgel.
Szoros - természetes, keskeny vízfelület, amely óceánokat, tengereket, tavakat köt össze.
Sós víz - tenger vagy tó vize, amelynek oldott sótartalma meghaladja a 25 g/l-t.
Sótartalom - a vízben feloldott állapotban lévõ sók aránya; ezrelékben (‰) mérik.
Szökõár (cunami) - földrengések vagy víz alatti vulkánkitörések által keltett hullámok az óceán felszínén.
Szökõév - minden olyan év, amely osztódik néggyel (1996, 2000, 2004, stb.), kivéve azokat, amelyek kétnullára végzõdnek, de nem osztódnak 400-al (1700, 1800, 1900, stb.).
Sztalagmit - cseppkõbarlangokban keletkezõ, jégcsapra emlékeztetõ, felfelé növekvõ ásványi képzõdmény.
Sztalaktit - cseppkõbarlangokban keletkezõ, függõ jégcsapra emlékeztetõ ásványi képzõdmény.
Strand (partszegély) - átmeneti övezet a szárazföld és az óceán, tenger, tó, folyó között, amelyet idõszakosan víz borít.
Sztratigráfia - a kõzetek keletkezésének folyamataival és kapcsolataival foglalkozó tudomány.
Sztratoszféra - a légkör troposzféra fölötti, 55 kilométer magasságig terjedõ rétege.
Sztratovulkán - rétegvulkán, amelynek kúpja sorozatosan kiömlõ és megszilárdult lávarétegekbõl és tufákból alakul ki.
Sztyepp - kontinensek belsejében elterjedt, mérsékelt égövi természeti öv, fõleg füves növényzettel és rágcsálókkal.
Szubarktikus (szubantarktikus) övezet - a sarkkörök közelében található átmeneti övezet az arktikus (antarktikus) és mérsékelt övek között.
Szuffózió - apró ásványi részecskék víz általi feloldódása és kimosódása a kõzetrétegekbõl.
Szulfátok -a kénsav sóinak ásványai (kb. 150); pl. mirabilit, anhidrit, gipsz, barit, alunit, stb.
Szulfidok - a kén fémekkel való egyesülése által keletkezõ ásványok; a földkéreg összetevõinek 0,15%-a; többnyire hidrotermális keletkezésûek; jellemzõ a fémes fény, magas sûrûség.
Suvadás - csuszamlás a meredek, agyagos lejtõkön.

T

Tajga - az északi félteke szubarktikus és mérsékelt égövi erdõs övezetében elterjedt tûlevelû erdõk.
Takir - agyagsivatag
Talaj - a földkéreg legfelsõ, termékeny rétege, a növények számára fontos tápanyagforrás, amely a földkéreg felsõ részének átalakulása folytán jön létre víz, levegõ és élõ szervezetek hatására.
Talajdegradáció - a talaj termékenységének csökkenése szerkezeti, összetételi romlásának eredményeként.
Talajerózió - a talaj felsõ részének rombolódása víz és szél által.
Talajképzõ folyamat - talajképzõ tényezõk (anykõzet, éghajlat, élõ szervezetek, domborzat, emberi tevékenység, stb.) hatására végbemenõ folyamat, amely alatt a talaj kialakul és fejlõdik.
Talajmenti csapadék - a légköri vízpárából közvetlenül a földfelszínen keletkezõ csapadék: harmat, dér, zúzmara.
Talajmenti fagy - a hõmérséklet csökkenése 0° alá õsszel és tavasszal a talaj fölötti levegõrétegben, amikor a nappali hõmérséklet pozitív.
Talajszintek - a talajban végbemenõ átalakulások, kimosódások, bemosódások, anyagvándorlások által létrejött talajrétegek, amelyek különböznek egymástól színükben, szerkezetükben, összetételükben.
Talajtan - a talajok elterjedésével, osztályozásával, szerkezetével, fejlõdésével foglalkozó tudomány.
Talajvíz - a földkéreg legfelsõ vízzáró rétege fölött elhelyezkedõ, a gravitáció hatása alatt mozgó felszín alatti víz.
Tábla - a litoszféra kisebb-nagyobb, lassú mozgást végzõ lemeze.
Táj - a földrajzi burok része, folyamatosan változó morfológiai egység sajátságos összetevõkkel; természeti komplexum.
Tájékozódás - helyzet-meghatározás; az északi irány és a égtájak meghatározása.
Tájfun - trópusi szélvihar, ciklon, fõleg július és október között Kelet- és Délkelet-Ázsiában.
Tejútrendszer - gigantikus, több milliárd csillagból álló csillagrendszer, amelyhez a Naprendszer is tartozik, a Tejútrendszer fõsíkja a felhõtlen éjszakai égbolton ködszerû, világos sávnak látszik.
Tektonika - a geológia része, amely tanulmányozza a földkéreg szerkezeti felépítésének fejlõdését és annak változásait.
Tektonikus mozgások - a Föld belsõ (endogén) erõinek hatására keletkezõ mozgások a földkéregben és a földfelszínen.
Tektonikus erõk - a földkéregben végbemenõ mozgásokat elõidézõ belsõ (endogén) erõk.
Tektonikus törés - a földkéreg mozgása által keletkezõ szakadás, törés.
Telér - kõzethasadék kõzet- vagy ércanyaggal kitöltve.
Telítettség - a légkör állapota, amikor több vizet már nem tud felvenni az adott hõmérsékleten.
Tenger - nagy vízfelület, az óceán része, amellyet szigetek és félszigetek különítenek el.
Tenger -(óceáni-) áramlás - a tengervíz vízszintes, haladó mozgása az állandó szelek,árapályjelenségek hatására.
Tengeri mérföld - hosszmérték (1 t. m. = 1852 méter).
Tengerjárás - az óceánok, tengerek szintjének váltakozása a Nap és a Hold vonzáserejének következtében (árapály jelenségek).
Tengerszint - 0 méter, amelytõl az abszolút magasságot mérjük.
Teraszok - vízszintes vagy kissé dõlt lépcsõzetes tengeri, tavi, folyami partrészek, amelyeket a víz alakít ki az eróziótalp fokozatos, többszöri tektonikus süllyedése következtében.
Tereprajz - kisebb terület aprólékos ábrázolása a síkon egyezményes jelekkel, nagy méretarányban.
Termálvíz (hévíz) - a +25° C-nál melegebb felszín alatti víz; jelentõs mennyiségû ásványi anyagot tartalmazhat és gyógyhatású is lehet.
Természetes növényzet - elsõdleges növényzet, amely még nem módosult az emberi tevékenység hatása alatt.
Természeti erõforrások (természeti kincsek) - a természet összetevõi, amelyeket termelési, anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére felhasznál az ember.
Természeti komplexum - a természeti összetevõk törvényszerû összekapcsolódása különbözõ szintû, egységet alkotó rendszerekbe.
Természeti komponensek - a természeti komplexumok természetes összetevõi (kõzetek, levegõ, víz, növények, állatok, talaj).
Természeti emlék (védett objektum) - tudományos és történelmi szempontból értékes természeti képzõdmény, amely államilag is védett (öreg fa, barlang, vízesés, stb.).
Természeti földrajz - a földrajztudomány része, amely a földrajzi burok és összetevõinekkomplex tanulmányozásával foglalkozik.
Természeti övezetesség (zonalitás) - a természeti komplexumok törvényszerû, sávos váltakozása az egyenlítõtõl a sarkok felé.
Természeti zóna - kiterjedt terület, ahol hasonlóak a természeti (éghajlati, vízrajzi, növényzeti, stb.) viszonyok.
Természetvédelem - komplex tevékenység az élõ (növények, állatok) és élettelen (talaj, levegõ, éghajlat, stb.) természeti összetevõk védelmére és ésszerû hasznosítására.
Természetvédelmi terület - a természetvédelem egyik formája, ahol a természeti komplexumot egy bizonyos területen természetes, érintetlen állapotban õrzik.
Termoszféra (Ionoszféra) - a légkör felsõ része (80 - 1000 km), amelyben magas a hõmérséklet (+70 - +3000°C), nagy mennyiségû iont és szabad elektront tartalmaz.
Téli napforduló - az északi féltekén december 22., a csillagászati tél kezdete; a Nap a Baktérítõ fölött zeniten delel.
Tényleges magasság - abszolút magasság
Térítõk - az egyenlítõvel párhuzamos szélességi körök, a Nap zenitdelelésének határkörei az északi féltekén - a Ráktérítõ (é. sz. 23,5°), a déli féltekén - a Baktérítõ (d. sz. 23,5°).
Tétisz - a prekambriumban és a paleozoikum elején képzõdött õsóceán.
Timföld - Al2O3 - színtelen, a vízben nem oldódó kristályok; alumíniumtartalmú ásványi kincsekbõl (bauxit, kaolin, nefelin) állítják elõ; az alumíniumgyártás alapanyaga.
Topográfia - terepfelmérési és térképkészítési módszerek kidolgozásával, térképek készítésével foglalkozó tudományág.
Topográfiai térkép - nagy méretarányú térkép, amelyen részletesen vannak feltüntetve a természeti és szociális-gazdasági objektumok topográfiai egyezményes jelekkel.
Torkolat - az a hely, ahol a folyó másik folyóba, tengerbe, tóba ömlik.
Tornádó - kis átmérõjû pusztító forgószél Észak-Amerikában, az USA-ban.
Tó - szárazföldi mélyedést kitöltõ vízfelület, amelyet minden oldalról szárazföld határol.
Tölcsértorkolat - a tengerjárás következtében kimosódott, kiszélesedett, tölcsér alakú folyótorkolat.
Tönkösödés - a földfelszín pusztulása, lesimulása, átalakulása a külsõ erõk hatására, amelynek végén tönkfelszín jön létre.
Törmelékes (klasztikus) kõzetek - a kristályos kõzetek aprózódása folyamán keletkezõ kõzetek.
Törés - a földkéreg felszínén vagy mélyében, a kérget alkotó kõzettömegekben keletkezõ hatalmas szakadás a Föld belsõ erõinek hatására.
Tõzeg - mocsarakban, a növényi maradványok levegõ nélküli (anaerob) lebomlása által keletkezõ ásványi kincs.
Transzgresszió - a tenger szintjének emelkedése a földkéreg süllyedése, tektonikus mozgások, stb. hatására.
Triász - a mezozoikum korszak kb. 35 millió évig tartó elsõ idõszaka.
Trilobiták - a perm idõszak elõtt kihalt tengeri ízeltlábúak osztálya.
Troposzféra - a légkör alsó, 8-18 kilométer vastagságú rétege.
Tundra - a szubarktikus övezet erõsen mocsaras ökoszisztémája Eurázsia és Észak-Amerika északi területein, a sokéves fagy övezetében.
Turzás - tengerek, óceánok sekélyvizû partjai mentén, a hullámzás által lerakott hordalékból kialakult szigetív; a turzás és a part között öböl vagy lagúna jön létre.

U, Ú, Ü, Û

Uralkodó szelek - egy adott területen a leggyakoribb irányú szelek (többéves meteorológiai megfigyelések alapján).
Uvala - karsztosodó területeken keletkezõ medence, amely több karsztdolina berogyása által keletkezik.
Új Világ - az Atlanti-óceánon túli új földrész (Amerika) Amerigo Vespucci által ajánlott elnevezése.
Üledékek - õsi vagy negyedidõszaki lerakódások a földkéreg felsõ részén, tengerek, óceánok fenekén.
Üledékes kõzetek - kõzetek, amelyek a víz, a levegõ és a jég romboló hatására feldarabolódtak, leülepedtek és felhalmozódtak a földfelszínen, óceánfenéken.
Üstökös (kométa) - jég és por keverékébõl álló égitest, amely a Nap közelében elhaladva párolog, és a felszabaduló gázok a mag körül elnyúlt csóvát alkotnak. Üvegházhatás - egyes légköri gázok azon sajátossága, hogy áteresztik a Földre érkezõ rövidhullámú napsugárzást, de elnyelik a föld hosszúhullámú kisugárzását, majd részben visszasugározzák azt a felszínre.

V

Variszkuszi éra - a paleozoikum három idõszakát (devon, karbon, perm) egyesítõ idõszak, amely kb. 130 millió évig tartott.
Vasérc - természetes ásványi képzõdmény, amely iparilag is hasznosítható mennyiségû vasat tartalmaz (magnetit, hematit, sziderit, stb.).
Vádi - száraz folyómeder Afrikában.
Vándorkövek - a jégkorszak idejébõl megmaradt kõ- vagy szikladarabok, amelyeket a gleccser szállított nagy távolságokra.
Váztalaj - talajszerû anyag és kõtörmelék keveréke, amelyen bizonyos növényfajták (mohák, zuzmók) meg tudnak élni.
Vegetációs periódus - idõ, amely szükséges a növény teljes életciklusához; a vetéstõl az aratásig terjedõ idõszak.
Vegyes erdõ - lomblevelû és tûlevelû fafajták által alkotott erdõ.
Vegyesfémû érc - természetes ásvány vagy kõzet, amelynek fõ összetevõje a cink és az ólom, rajtuk kívül több kísérõ elem is jelen van (arany, ezüst, kadmium, stb.); szfalerit, pirit, stb.
Veszélyeztetett faj - közvetlenül a kipusztulás szélén álló növény- vagy állatfaj.
Vetõdés - a kéreg- vagy kõzetdarabok elmozdulása a törések mentén.
Vezérkövületek - egy földtörténeti idõre jellemzõ állati vagy növényi kövületek, amelyek alapján könnyen meghatározható a kõzet kora (pl. trilobita - a kambrium vezérkövülete).
Védett faj - növény- vagy állatfaj, amelynek irtását és életterének megsemmisítését nemzetközi, állami, helyi törvények tiltják.
Védett terület - az állam védelme alatt álló föld- vagy vízterület, amelyet teljesen kivontak a mezõgazdasági használatból, tiltott a gazdasági kihasználás, amely megbonthatja a természeti komplexum egységét.
Végmoréna - gleccserek által szállított kõzetek felhalmozódása, amely többnyire a gleccserhomloknál történõ olvadás övezetében található.
Világegyetem - világ, amely minket körülvesz, végtelen az idõben és térben, végtelenül sokrétû a formákban, amelyet a mozgó anyag felvehet.
Világidõ - a 0° délkörön (greenwichi) mért idõ.
Világóceán - összefüggõ vízfelület a Föld felszínén, amelyhez az óceánok, tengerek és ezek részei tartoznak.
Világrész - a szárazföld történelmileg kialakult részei, amelyekhez hozzátartoznak a kontinensek és a közelükben lévõ szigetek: Európa, Ázsia, Afrika, Amerika, Ausztrália,Antarktisz.
Világtenger - világóceán
Világûr (kozmosz) - a Földet körülvevõ világtér, galaxisokkal, csillagokkal, bolygókkal, stb.
Villámlás - légköri jelenség, fényvillanás, elektromos kisülés a különbözõ töltésû felhõk, légköri részek és a földfelszín között.
Viszonylagos magasság - relatív magasság
Viszonylagos páratartalom -relatív páratartalom
Víz - a hidrogén és oxigén vegyülete; H2O.
Vízalatti hegységek - kiemelkedések a tengerek, óceánok fenekén; vízfölötti részeik a szigetek.
Vízállás - a folyó vízszintjének vízmércén mért értéke.
Vízáteresztõ réteg - mészkõ, kavics, vagy homokréteg, amelyen keresztül a víz könnyen átszivárog.
Vízburok (hidroszféra) - a Föld vizeinek összessége, ide tartoznak a szárazföld vizei és a Világóceán.
Vízesés - a folyóvíz alázúdulása a folyómedert keresztezõ kiszögellésrõl, amely ott keletkezik, ahol a folyómeder alját nehezen szétmosható, rombolódó kõzetek alkotják.
Vízgõz - a víz gáznemû halmazállapota.
Vízgyûjtõ medence - vízválasztókkal határolt terület, amelyrõl egy folyóba folynak, gyûlnek a felszíni és felszínalatti vizek.
Vízhozam - a folyómeder keresztmetszetén egységnyi (óra, év, stb.) idõ alatt áthaladó vízmennyiség.
Vízjárás - a felszíni vizek szintjének ingadozása különbözõ tényezõk (esõ, szárazság) hatására.
Vízkeménység - kalcium és magnézium ionok mennyiségének mértéke a vízben.
Víz körforgása - a víz állandó mozgása, áthelyezõdése a világóceán, a légkör és a szárazföldközött a napsugárzás és a nehézségi erõ hatására. Vízkészletek - egy adott területen rendelkezésre álló vizek összessége.
Víztartó réteg - vízáteresztõ kõzetek rétege, amelyben a víz megszûrõdik és felhalmozódik a kõzetszemcsék között.
Víztározó - az ember által mesterségesen kialakítottvízzel töltött mélyedés.
Vízválasztó - vízgyûjtõ medencék között húzódó természetes (hegygerinc, domb, emelkedés) határ.
Vízzáró (vízrekesztõ) réteg - olyan kõzetekbõl álló réteg, amely nehezen ereszti át a vizet (pl. agyag).
Völgy - belsõ és külsõ erõk hatására keletkezõ hosszanti mélyedés a földfelszínen, amelyet lejtõk, hegygerincek határolnak.
Vörösföld (terra rossa) - meleg, nedves éghajlatú területek talajtípusa; vas- és alumínium-hidroxid halmozódik fel.
Vörös Könyv - ritka és a kihalás szélén lévõ állatok és növények nevének gyûjteménye, amely tartalmazza ezek biológiai adatait, elterjedésüket és egyedszámuk csökkenésének okait.
Vulkáni hamu - vulkánok kitörésekor keletkezõ por alakú törmelék, a szemcsék mérete nem haladja meg a 2 mm-t.
Vulkáni hegyek - kiemelkedõ domborzatforma, amely vulkáni tevékenység eredményeként jön létre.
Vulkáni kõzetek - kõzetek, amelyek vulkáni tevékenység, kitörés által keletkeznek.
Vulkáni (kráter) tó - vulkánok kialudt kráterében keletkezõ állóvíz.
Vulkanológia - vulkánok keletkezését, kitörését, fejlõdését, felépítését tanulmányozó tudomány.
Vulkán - a földkéreg törései, csatornái, amelyeken keresztül a magma (láva), gázok, hamu, kõzetek a felszínre törnek.
Vulkán (kialudt) - vulkán, amelynek mûködésérõl, kitörésérõl történelmi adatok nincsenek.
Vulkán (mûködõ) - a jelenkorban vagy az írott történelem folyamán állandóan vagy idõnként kitörõ vulkán; lehet olyan vulkán is, amelynek kitörésérõl nincs adat, de gázok törnek fel belõle.
Vulkáni bombák - a tûzhányók által a kráterbõl kilövellt nagyobb kõzetdarabok, lávacsomók.
Vulkáni tufa - sûrû vulkáni kõzet, amely kitörések idején keletkezik vulkáni bombák, hamu, lapilli, homok, stb. keverékébõl.
Vulkánkitörés - a vulkán mûködésének, tevékenységének ideje, amikor gázok, hamu tör ki belõle, láva ömlik ki.
Vulkánok övezete - többnyire a földkéreg törései mentén keletkezõ vulkánok sora.

Z, ZS

Zárványok - ásványdarabok, amelyeket másik, utána képzõdõ ásvány foglal magába.
Zátony - a környezõ vizektõl sekélyebb része a folyóknak, tengereknek, óceánoknak, tavaknak, amely megnehezíti a hajózást.
Zenit - az égbolt legmagasabb, legfelsõbb része, látóhatár fölötti magassága 90°.
Zeolit - vulkáni tufákból kialakult, üreges szerkezetû üledékes kõzet, használják a vegyiparban és az állattenyésztésben.
Zivatar - légköri jelenség, heves esõ, amelyet elektromos kisülés (villámlás, dörgés) kísér.
Zoogeográfia - állatföldrajz
Zónaidõ - az idõ számlálásának rendszere 24 idõsávban, amelyek 15°-os hosszúsági öveket alkotnak; adott idõzónán belül érvényes idõ, amely egyenlõ a fõ délkör helyi középidejével.
Zöldár - nyár elején a hegyekben olvadó hó által kiváltott áradás a folyókon.
Zöld moszatok (chlorophytok) - klorofitokat és karotinoidokat tartalmazó vízi növények.

X, W

Xerofiták - száraz területek életkörülményeihez szokott növények.
Watt partok - sekélyvizû partmenti öv, amelyet apály idején nem borít víz; az abráziós üledékek felhalmozódási területe.
Würm eljegesedés - eljegesedési idõszak 70 - 11 ezer évvel ezelõtt.